üzenet a szerkesztőnek
oldalak: | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | következő >
| 2010. 07. 13. |
Egyszer egy barátom megkérdezte:
- Mondd, mi a csudának dolgozol annyit? Minek hajtasz annyit? Megvan mindened.
Napokig gondolkoztam rajta. Tényleg minek dolgozom annyit? Minden nap már hatkor fenn vagyok. Tervezek, rajzolok vagy tanulok. Sokkal több értelme lenne lóbálni a lábam és nem csinálnom már semmit. Sokan teszik ezt még a parlamentben és a hivatalokban is, s jobban élnek ma, mint én. Akkor minek?
Rájöttem!
Amikor az embernek eljön az utolsó 3 perce, mert mindenkinek eljön, akármilyen szövegláda, lógós politikus vagy hivatalnok, sőt legyen akár milliomos vagy milliárdos, eljön nekik is. Szóval, ha ebben az utolsó 3 percben visszanézek az életemre és azt mondhatom:
- Megérte, volt értelme! – hát csak akkor van értelme.
Nem hiszem, hogy érdemeim között büszke lennék arra (ebben az utolsó három percben), hogy hány embernek nyaltam ki a hátsó felét vagy hányszor alkudtam meg, hogy egy kis előnyhöz, vagy, hogy egy kicsit előbbre jussak. Arra sem lennék büszke, hogy egy hamis szövetség élén, folyamatosan hazudoznék csak azért, hogy még többet furkálódhassak, s egy kis aprópénz reményében még több kárt okozhassak a környezetemnek, embertársaimnak.
Nehéz a mai világban, a sok szélhámos között gerincesnek lenni. Tudom. De hosszú távon megéri! Próbálják ki Önök is. Csak arra koncentráljanak, hogy az utolsó három percben azt mondhassák: életem minden másodpercének volt értelme, s arra büszke vagyok!
Sok mindenen átsegít, még azon is, ha találnék egy millió forintot az utcán és az vissza kellene adnom annak, akié. Nem az a fontos, hogy pillanatnyilag több van-e, hanem az, hogy büszke legyek az életem minden percére!
Nagyon szép munkát kaptam Teddytől. Öt török szállodánál kell kitalálnom, hogy milyen módszerekkel lehet energiatakarékossá tenni az épületek üzemeltetését. A legkisebb szálloda 80 000 m2, a legnagyobb 160 000 m2. Közel egy hetet voltam a szállodákban. 160 oldalas tanulmányban részleteztem, mit kellene csinálni.
- Hová és hány darab napelemet kell elhelyezni?
- Hogyan kell az energiaellátást a tengervízről megoldani?
- Milyen izzókra kell kicserélni a meglévő energiapocsékoló villanykörtéket (Vigyáznunk kell, mert ha elmegyünk a multikhoz, ott a legolcsóbb Kínából származó energiatakarékos világító testeket vásárolhatjuk meg. Ha körülnézünk Taiwanon, Kínában, Amerikában vagy Japánban, látjuk a gyárakban, hogy már olyan töredék energiát fogyasztó izzók is vannak, amik a hagyományos villanykörték színhőmérsékletét biztosítják, miközben tized energiát fogyasztanak).
- Milyen vertikális szélkereket érdemes használni a tengerparton?
- Hogyan lehet felhasználni a hűtőszekrények, a konyha felesleges hőjét.
- Hogyan lehet a klíma berendezésekből felszabadult hőt befogni, újra hasznosítani?
- Hogyan lehet az elfolyó, még meleg szennyvizek energiáját befogni az épület energiaellátásába?
- Hogyan lehet megszabadulni a függőségtől, energiaszolgáltatóktól?
Ezek a problémák nem csak nálunk, de az egész világon problémák.
Teddy felhívott telefonon:
- Csak nem képzeled, hogy ezt a hatalmas anyagot én lefordítom, a rengeteg szakszóval oroszra? (A szállodák tulajdonosai ugyanis oroszok. Orosz fizikusok.)
- Teddy, pedig arra nem sok esély van, hogy én fordítom le, mert a nyolc éves orosz tanulásom után csak annyit tudok, hogy Da meg Nyet.
- Ok, majd én fordítok - mondta Teddy nem nagy örömmel.
- Ja, meg még valamire emlékszem: Tavaris ucsicselnyica, ja darazsu……….- na innen már nem megy.
Akkor bátyuskám, kijössz Törökországba, eljönnek oda a tulajdonosok is, s szépen előadást tartasz nekik az elképzeléseidről.
Megérkezett a repülőjegy, irány Ferihegy. Be a csőbe. Isztambul. Átszállás. Antalya, kánikula. Kicsit késve jött az autó, ami vitt a több mint öt csillagos szállodába. Egy óra autózás, megérkeztünk. Több mint tíz étterem van nyitva a szállodában 24 órán keresztül, nem volt nehéz valami harapnivalót találni.
Reggel ébresztő. Gyomrom a torkomban. Ma találkozom a tulajdonosokkal, akiknek a három Sheraton szállodájuk mellett van Törökországban öt, Egyiptomban tíz több tízezer négyzetméteres luxus szállodájuk. Tíz órakor kellett megjelennem a kongresszus teremben, hónom alatt a számítógépemmel és az elképzeléseimmel.
Legalább öt méteres hatalmas kétszárnyú ajtó, aranyozott kilincsekkel, előtte két fekete, akiken hófehér frakk, fehér kesztyű és cilinder van.
- Biztos jó helyen vagyok? Túlélem talán ezt is, s nem felejtek el semmit?
A két fehérbe öltözött fekete kinyitja az ajtót. Benn a teremben U alakú asztal, körbe csupa-csupa, fene tudja, kicsoda. Látszik rajtuk a jólét, a gazdagság. A háttérben körbe-körbe megterítve az asztal sok-sok finomsággal. A teremben is van egy pár fekete, fehér frakkban, cilinderben.
Nem értek a ruhákhoz, a luxushoz, de érzem itt az emberek egyénként milliókat érő cipőkben, karórákban, s ruhákban ülnek. Az egész teremben csak két egyszerű ruhában ülő embert láttam. Gondoltam, ők a szálloda üzemeltetői. Az is lehet, hogy fűtésszerelők.
Az előadásom közben senki nem szólalt meg. Mindenki fagyos tekintettel nézett, úgy éreztem magam, mintha a tengerben lennék a néma halak között, akik csak néznek. Üveges szemmel néznek, meg sem szólalnak, csak néznek. Bezzeg a fűtésszerelőnek kinéző rövid gatyások egyfolytában kötekednek. Semmi nincs, amibe bele ne kötnének.
- Ez mi, azt miért, szerintünk az nem jó, milyen hülyeségeket hord maga itt össze? Tengervízre akarja kötni a szálloda fűtését, hűtését? Szennyvízből akar maga megint meleget? Bolond maga? A hűtőszekrényekből kijövő hőt akarja melegvíz készítésre használni? Mennyi hülyeséget hord maga itt össze?
- Teddy ki ez két fűtésszerelő? Nem lehetne őket kikapcsolni vagy egy kicsit kiküldeni? – kérdeztem félénken magyarul, mert Teddy fordított mindent oroszra.
- Nem - válaszolta Teddy halkan- mert ők a tulajdonosok.
- Uhhh, megint belenyúltam a méhecskékkel teli mézes csuporba – gondoltam magamban - itt sem lesz munka, örülök, ha kivisznek a repülőtérre s eliszkolhatok innen békében.
- Most ebéd! Találkozunk ebéd után - közölte röviden oroszul az egyik, idáig folyton kérdező tulajdonos.
Nehéz volt kitalálnom melyik étteremben ebédeljek. Istenem csak ne ott, ahol a szép ruhások és a tulajdonosok válogatnak majd a sok finomságból. Legszívesebben elbújtam volna a föld alá vagy jöttem volna minél hamarabb haza. A legtávolabbi étterembe mentem ebédelni. Majd, mint a jó kisfiú mentem vissza a kongresszusterembe. A szép ruhások és a tulajdonosok majdnem egy órával később érkeztek. Első szavuk volt:
- Ön elmehet, már nincs miről beszélgetnünk.
Vagyis lapátra tettek. Jó, ha épségben hazaérek, s nem lőnek le. Szépen összecsomagoltam és felmentem a szobámba. Meglehetősen magam alatt voltam. Többször átgondoltam. Mit rontottam el? Még egyszer végignéztem az anyagom. Semmit. Ha négy és fél millió dollárt ráköltenek a törökországi szállodákra, az nekik kevesebb, mint két év alatt megtérül. Ezek sem látják a fától az erdőt?
Lementem a hallba. Csak ott volt internet. Felhívtam a barátomat Moszkvában, elmeséltem neki a sztorit.
- András - mondta, miután végig hallgatott mindent - az oroszok ilyenek. Nem ugranak rögtön, belekötnek mindenbe, megrágnak mindent, de utána döntenek, nem tökölnek. Ha rosszul döntenek, akkor sem keseregnek évekig, hanem azonnal új döntést hoznak és megint teljes gőzzel abba az irányba mennek. (Nem úgy, mint a magyarok, keseregnek évekig az elmúlt időszak rossz döntésein, s addig sem csinálnak semmit.) Ne aggódj, meg fogsz tudni időben mindent.
Megtudtam. Teddy várt a hallban.
- Ne keseregj, nem csapnak agyon, nem lőnek le. Megtudsz mindent időben.
Reptér. Repülő cső, átszállás, hazaértem. Még élek. Napokig magam alatt voltam. Még egyszer és még egyszer átnéztem a tanulmányt, amit írtam. Szerintem nem rontottam el semmit. Eltelt egy hét, két hét, Teddy nem írt. Remélem, legalább őt nem bántották a nagy urak miattam. Remélem, még él.
Ma délelőtt kaptam volt tanítványomtól egy levelet, ami egy kis erőt öntött belém:
Kedves Tanár Úr!
Nem emlékezhetsz rám, mert az Ybl Főiskolán tanítottál engem 1980-81-es tanévben. Már akkor, az amerikai tanulmányutadat követően nagyon sok olyan információt kaptuk Tőled, amiből azóta is élünk. Számomra furcsa, de nagyon tetsző volt, hogy a betokosodott „oktatókkal” szemben mentél. Ma is emlékszem arra, amikor a terveket elmagyaráztad, mit miért és hogyan kell csinálni. Utólagos engedelmeddel azok, akik megmaradtunk a szakmában sokszor mondtuk, hogy figyeljétek meg, ezt a „kissrácot” irigységből úgyis kinyírják, mert a kisujjából kirázza őket.
Dolgoztam tűzoltóként is és sokszor eszembe jutottak, amikor most magukat zseniknek nevezők előbújnak különböző hülyeségeikkel, az akkori előadásaid.
Nagyon örülök, hogy az elérhetőségedet megtudtam. A mostani Alternatív Szabadegyetem előadásaidon történő részvételem nem biztos még, bár jó lenne.
A 27 éves tapasztalom során összegezve elmondhatom, hogy jó volt a padba eldőlve is figyelni az általad mondottakra, mert a víz, fűtés, belsőcsatorna szerelőknek lehetett szólni, amin meglepődtek. Büszke vagyok rá, hogy a tanítványod lehettem és további sikereket kívánok neked!
Üdvözlettel: W. G.
Talán egy-egy ilyen levél miatt érdemes annyit dolgozni, tanulni, egyáltalán élni?
Délután kaptam levelet Teddytől:
- András, küldd el a mérnökeid nevét, útlevél számát, küldöm a repülőjegyeket. Hozd ki őket mind a szállodába. Az oroszok elfogadták a tanulmányodat. Nagyon tetszik nekik, kérik a kiviteli terveket.
Megyünk mind a heten!
Igaza van moszkvai barátomnak. Nem keseregni, hanem dolgozni, tanulni és a folytonos múlton való rágódás helyett dönteni kell. Döntés után meg nincs más hátra, mint előre.
Milyen jó lenne, ha itthon is megbecsülnének minket, nem kellene külföldre menni, hogy értelmes munkát végezhessünk. Milyen jó lenne, ha itthon kamatoztathatnánk tudásunkat, és a haszon megmaradna nekünk, magyaroknak.
| 2010. 05. 25. |
Kedves megrendelőm Józsi és Joker! |
Egyenes, egyszerű ember, aki betartja a szavát. Elég kevés van már belőle.
- Jó napot- szólal meg a telefon - képes maga rendesen dolgozni? Vagy maga is csak szemfényt veszt?
- Jó napot - nem igazán értettem, miről beszél. Egyáltalán ki beszél, mit szeretne?
- Hát azt, hogy képes-e maga rendesen dolgozni, vagy ugyanolyan szélhámos, mint akiből volt itt már nálam néhány.
- Nézze, már sok mindennek hívtak. Szélhámosnak még soha. Elmondaná részletesen, mit szeretne?
- Igen! Jöjjön ide. Nézze meg, mekkora bajban vagyok. Találja ki, mit kell csinálni, mert elegem van a maguk fajtájából.
Lediktálta, hová menjek. Ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, melyik napon, hány órakor, hol legyek. Annyi időt sem hagyott, hogy kimakogjam a fejemből:
Nem megyek ingyen sehova. Elegem van azokból a megrendelőkből, akik magukhoz hívnak. Elvesznek egy napot az életemből. Fizetem a benzint, az autópálya matricát, aznap nem tudok dolgozni, s a végén, egy „köszönöm szépen”- nel fizetnek ki. Milyen szép is lenne, ha hónap végén az APEH-nek én is fizethetnék pl. 9 darab „köszönöm szépen”- nel. Nagylelkű vagyok! Adnék nekik 12 darab „köszönöm szépen”-t is.
Amennyit cserébe adnak érte, meg is érdemlik. Vagy nem?
Visszatérve a szigorú telefonálóra, kijött belőlem:
- Igen, időben ott leszek. Normális vagyok én? Megint egy napom oda - gondoltam magamban. - A fenébe! Nálam viszont az adott szó szent. Ha megígértem, hát ott leszek időben.
Nem is azért, mert megijedtem, mi lesz, ha nem vagyok ott? Vagy egyáltalán, miért álltam rá arra, hogy közel 100 km-re elmenjek kitalálni, mi lenne neki a jó. Egyszerűen csak belülről hajtott valami. Mitől szélhámosozik le valaki, aki még nem is találkozott velem soha?
Megérkeztem. Lovarda. Rengeteg meseszép fekete paripa.
- Jó napot, megjött?- köszöntött a mérges telefonáló.
Nem! Csak a szellememet látod - gondoltam magamban.
- Igen, feleltem udvariasan.
- Na, hozza, mutassa, maga mivel kábít el engem - mondta változatlanul ellentmondást nem tűrő hangon.
Mi baja lehet ennek? Mitől ilyen gőzös? Ki bántotta? Majd kiderül, gondoltam, és elindultam az autóm felé. Kinyitottam a csomagtartót, ahonnan a számítógépemet akartam kivenni. Jó mélyen kellett behajolnom a csomagtartóba. (Mindig jó mélyre teszem a számítógépem. Ha valaki belém jön, a számítógépemnek legalább ne legyen baja. Vele tudom ugyanis megkeresni a karosszériajavítás költségét is. )
Egyszer csak mennydörgés:
- Nyihaaa, brrrrrrr, nyihaha, brrrrrrrrr, nyihaha…Brrrrrrrrrr
Nem sok kellett, hogy belepiszkítsak ijedtemben a csomagtartóba. Még derékig a kocsimban, óvatosan megfordítottam a fejem. Mi lehetett ez?
Hát egy koromfekete óriás ló állt a fejem fölött. Élvezte a büdös dög, hogy megijesztett. Utána meg szabályosan kiröhögött. Hatalmas sárgás fogaival vigyorgott, élvezte, hogy én majdnem hatalmas barnás foltokat hagytam, nyakig a kocsimban, benne a gatyámban.
- Na, még te kellesz nekem! Nem elég a gazdád?
Remegő lábbal kipecáztam a notebookom és mentem a lónál kisebb, de kőkemény gazdájához.
- Utállak, fekete dög - gondoltam magamban - hátranézve láttam, hogy még mindig röhög rajtam.
Körülnéztem a telepen. Volt ott már egy pár hőszivattyú.
- Na, idefigyeljen - kezdte a kisember. Miközben ő is élvezte, hogy majdnem összecsináltatott a lova. – Volt már itt egy pár szélhámos hőszivattyús szakember. Fáztam is miattuk egész télen. Leszereltettem már a hulladékaikat, amik egy hétig sem működtek. Itt vannak a rozsdás vasak kupacban, a garázsban.
- Most akkor én mit csináljak?
- Találja ki, mivel fűtsek! De olyant találjon ki, ami működik, ne csak eladjon nekem valamit. Világos?
- Mitől ilyen mérges?
- Mitől? Attól, hogy kifizettem ezekért a rozsdás vasakért egy zsák pénzt. A cucc alig működött. Egész télen itt fagyoskodtunk. Amikor elromlott, hívtam őket, azóta sem értek ide. Hívtam egy másik, magát szakembernek mondott valakit. Az is csak itt hókusz-pókuszozott.
- Honnan találta a másik „hőszivattyús szakembert”?
- Az internetről. Azt állította magáról, hogy ő ért legjobban a hőszivattyúkhoz. Nem véletlen, hogy nem egy, hanem több hőszivattyús céget is ő képvisel. Ő a vevők érdekeit képviseli, mondta nekem, nem a gyártókét.
- Legalább a nevét tudja?
- Nem emlékszem a nevére.
- De hogyan nézett ki, hogy legalább be tudjam azonosítani?
- Mondom, a nevére nem emlékszem! Nagy dagadt szőke ember, nagy dumával. Nagyon meggyőző volt a szövege. Tehát idehívtam. Itt előadta magát, jött ment, fontoskodott.
- Csak nem egy internet professzor járt itt?
- Mi az, hogy internet professzor?
- Internet professzor az, aki a szakirányú iskolák helyett az internetről szedi össze, amit csak lehet. Alapokra nincs szüksége, hiszen ő egy zseni!? Nem tököl matematikával, fizikával, egyből fentről, a tudományos fokozatoknál kezdi. Ha nem figyelünk oda, pillanatok alatt lesz az akadémia díszdoktora, sőt az egyetem rektora. Azt hiszi, már mindent tud, hiszen fogalma sincs, mennyi mindent nem tud. Tanítja az országot, tanítja és teszi tönkre a világot. Fontos, hogy a zsebe teljen és közben sok áldozatot szedjen. Megnyerő külső, üres belső.
- Uhhh! Valami ilyesmi lehetett. Nagy duma, semmi tartalom.
- Mi történt vele? Hova lett?
- Épp akkor értem el végre telefonon a trógert, aki nekem ezeket a vacak hőszivattyúnak nevezett hulladékokat szállította.
- És?
- Mit és? A dagadt végighallgatta a beszélgetést. Végighallgatta, mit csinálok az előző hőszivattyússal, ha nem viszi el a vasakat és nem adja vissza azonnal a pénzem.
- Mi lett utána?
- Mi lett? Semmi. Rájött, hogy vele is azt csinálom majd, amit az elődjével, ha az ő vasai sem működnek. Gyorsan elköszönt, azóta sem láttam. Most maga jön.
Itt vagyok ingyen - mértem fel magamban a helyzetet - először a ló, azután meg az előjáték. Részletesen megtudtam, milyen eszközzel készítenek belőlem is fasírtot, ha valami nincs rendben. Szuper hely, szuper munka. Kell ez nekem? A ló ijesztget és kiröhög, a tulaj fasírtot akar belőlem gyártani. Nem kéne még nekem is időben menekülni?
- Nyögje már ki! Vállalja, vagy maga is csak eladni akart nekem valamit, ami azután nem működik? Van megoldás? Meg tudja oldani?
- Hát persze, hogy meg tudom oldani. Itt is a legjobb megoldás egy AlphainnoTec levegőkazán lenne, néhány Roth napkollektorral. Ennél a rendszernél ugyanis a napkollektorok a fűtésbe is besegítenek. Az éves fűtési költséget feléből vagy még kevesebből tudná megúszni, mintha gázzal fűtene. Ennyibe fog kerülni, ennyi előleget kell fizetni.
- Ok. Itt a pénz, küldje a számlát.
Hoppá! Tényleg nem tréfál! Biztos a dolgában. A fasírtgyártó gépe bizonyára jól működik. Az ilyen megrendelőket szeretem. Nagy a szája, de tudja, mit akar, s ha az a végén működik, nem köszönömmel fizet ki. Semmi mást nem akar, csak profi munkát.
A rendszert megcsináltuk. Józsival azóta is nagyon jó barátságban vagyunk. Sőt, már a fekete óriás lóval is szeretjük egymást. Már nem ijesztget, még csak ki sem röhög. Ha találkozunk, Joker (a fekete paripa) hozzám bújik. Hát igen! A ló okos állat.
Ön is megnézheti a velük készült riportfilmet:
http://www.levegokazan.hu/levegkazan-a-nagyszentjanosi-lovardaban.html
| 2010. 05. 13. |
Aranyoskám! Nekem a legjobb és a legbiztonságosabb kell! |
- Aranyoskám, értse meg, nekem a legjobb, legbiztonságosabb kell. Nem érdekel, mennyibe kerül, nem érdekel, mikor térül meg!
Imola a világ legaranyosabb titkárnője a világon. Már 1983-ban, amikor a céget megalakítottam, ő volt mellettem. Mindig mosolyog, mindig kedves, mindig jókedvű. Egyik főnyeremény az életemben.
- András - szólt le hozzám kedvesen, ugyanis legalább 20 centivel magasabb a „kis kedvencem”- el kellene menned helyszínelni, Pécstől még odébb 30 km-re egy kis faluba.
- Ne! Arra rámegy az egész napom.
- Mondtam, hogy nem mész már helyszínelni díjmentesen. Kifizetik a kiszállási költséget, csak menj. – Kis cédula, cím, telefonszám.
Valami nincs rendben. Svájci telefonszám. Felhívom.
- Tessék mondani, jó helyen járok? Pécstől 30 km-re már svájci telefonszám van?
- Nem – válaszolt egy kedves hang, - svájci telefonszám Svájcban van. Az anyukámhoz kell, hogy menjen. Minél hamarabb. Nézze meg, mondja meg. Küldje, hogy mennyi, mi a bankszámla száma, és én utalom az összeget.
- Ez már igen. Miért nem mindenki így gondolkozik?
Elindultam. Irány az M6-os. Nem könnyű megtalálni a bejáratot. Még a GPS-em sem ismeri. Túlmentem, nem baj. Tárnokon át, vágtattam a gödrökön át, de végre megvan. Megvan az M6-os.
Szép út. Sokáig csak 100-al lehet menni. Vajon miért? Talán azért, hogy egy pár radaros autót el lehessen helyezni, pénzt lehessen szedni, s a feneketlen kasszába azt is bele lehessen tenni.
Amikor már nem radarosokat kellett figyelnem, eszembe jutott, amit az autópálya megnyitásakor a TV híradóban mondott a riporter:
- Az M6-os autópályán, kérjük, az alagutaknál senki ne álljon meg. Igaz, hogy szép, de ne gyönyörködjenek benne, ne tolassanak, ne forduljanak meg benne, mert balesetveszélyt okoznak.
Mi lehet az, ami ennyire gyönyörű? Egyfolytában ezen töprengtem, s vártam a csodát.
Egyszer csak megjelent a csoda. Egy alagút, ami valójában nem is alagút, hanem egyszerűen csak fedett autópálya. Nagy nehezen tudtak csak a környékről összekaparni annyi földet, hogy ráhordják a tetejére. Minek ez ide? Lehet, hogy jó ürügy arra, hogy egyesek sok pénzt nyúljanak le? Ha a fedett autópálya helyett csak egyszerűen tovább építették volna az utat, napközben még világítani sem kellene benne. Szerintem azért tolatgattak ebbe az emberek, mert keresték a hegyet. Az alagút általában minden normális helyen hegyek alatt megy át. Nálunk nem. Nálunk ahhoz, hogy alagutat építsünk, még hegy sem kell. Igaz, könnyebb megépíteni, mert nem kell fúrni. Az érte járó pénzt viszont meg lehet fújni.
Pécs gyönyörű város. Európa Kulturális Fővárosa. Csak azt tudnám, miért van még most is feltúrva a városban minden? Lehet, hogy elfogyott a pénz az álalagút építésénél?
Még 30 km, és megjöttem. Kis falu, kicsi házakkal. A házak talán egyenként érnek három millió forintot.
- Na, itt sem lesz munka, mert a kért hőszivattyús rendszer többe kerül, mint a ház, ahová hívtak - gondoltam.
Megjöttem, becsöngettem, már vártak. Mindenféle kutya méretből volt legalább egy. Először engem ugattak, majd egymást. Volt hangzavar.
Senki nem jött ki. Bementem, a kutyáktól soha nem féltem. A nappaliban ült a háziasszony, a kertben dolgozott a férj.
- Jó napot, ide hívtak, hogy megnézzem, milyen lehetőség van hőszivattyú telepítésre?
- Igen, már vártuk. – majd elkezdett tárcsázni a rádió telefonján a helyes háziasszony - Megjött, itt van. (Mármint én).
Elmondták, mit szeretnének. Megnéztem a terepet, és mivel a ház mögött nagy földterület van, javasoltam a horizontális kollektorokkal ellátott hőszivattyús rendszert, mert azt aránylag olcsón lehet kivitelezni. 3 millió forintból kijönne tokkal, vonóval. Fűtene, hűtene, melegvizet is készítene.
- Milyen van még?- kérdezte a háziasszony, s közben a telefont nem vette le füléről egy percre sem.
- Hát van, amikor vertikális kollektorokat fúrunk egy fúrógéppel, vagy van a levegőkazán. Ez utóbbiból van kültéri és beltéri.
- Melyik a legjobb?
- Hát a legjobb, amikor vertikális kollektorokat telepítünk a kertbe és AlphainnoTec hőszivattyút telepítünk a lakásba. A rendszer, fűt, hűt, és 65°C-os melegvizet készít.
- 65°C-os? Biztos? Tudomásom szerint a hőszivattyúk csak 55 °C-os vizet tudnak készíteni - súgtak neki a telefonból.
- Nem! Az AlphainnoTec hőszivattyúk az egyedüliek, melyek már 65 °C-os melegvizet készítenek.
Legalább másfél órát elemeztük a különböző rendszereket. A háziasszony egy percre sem tette le a telefont. Az idegen a távolból velünk volt végig.
- Nem kerül sokba ez a telefon?- kérdeztem, bár sok közöm nem volt hozzá.
- Nem! Fontos, hogy a lányom is velem legyen, miközben megbeszélünk mindent.
Árak, módszerek, mit miért, mikor térül meg? A szokásos kérdések. Már úgy válaszolok ezekre a kérdésekre, hogy meg sem kérdeznek. Kívülről tudom a kérdéseket, még a sorrendjét is.
- A lányom szeretne Önnel beszélni- nyújtotta felém telefonját.
- Aranyoskám- csilingelt a távoli Svájcból lányának hangja - értse meg, én itt élek Svájcban. Látom, itt mi történik. 2011-re egész Svájc le akar válni a gázról. Már nem biztonságos! Ha 2014-re Kína be lesz hálózva gázcsővel, Európa már nem tudja kifizetni az árat, amit a kínaiak diktálnak. Itt, ahol én élek, már senki nem fűt gázzal. Szeretném, hogy az édesanyám is ugyanolyan biztonságban legyen, mint én. Szóval ne gatyázzon. Számítsa ki, melyik a legbiztonságosabb rendszer, küldje a számlát, s minél hamarabb csinálják meg. Aranyoskám, értse meg, nekem a legjobb, legbiztonságosabb kell. Nem érdekel, mennyibe kerül, nem érdekel, mikor térül meg.
Hát, volt mind gondolkoznom hazafelé a szép, és fene tudja miért, néha 30-40 cm földdel fedett méregdrága autópályán.
Gondolták volna, ha valakit megsajnálnak, mert látják, hogy nincs lakása, éhezik, már kikapcsolták nála a villanyt és a gyereke beteg, s adnának neki 20 000.- Ft-ot, mennyibe kerül ez Önöknek? 51 600.-Ft-ba, mert különböző ürügyekkel a feneketlen kasszába 31 600.- Ft-ot kell adó formájában befizetni. Ez nem tartozik a hőszivattyú témakörébe. Tudom. De felháborító!
Így kell leszoktatni arról mindenkit, hogy megsajnáljon és segítsen bárkit. Ha a pillanatnyi harácsoláson kívül semmire nem gondolunk, hova jutunk?
| 2010. 04. 02. |
A képen látható szállodát tervezzük át, alternatív energiára, hogy a tengervízről hűtsön illetve fűtsön. (Beépített fűtött, hűtött alapterület 160.000 m2) Tervező: Thermo Kft., Budapest
Kedves blog olvasóim!
Elnézésüket kérem, hogy régen nem írtam, de valamikor dolgoznom is kell.
Egyik volt osztálytársam, Zsuzsa kérdezte tőlem levélben:
- Mi van, lazsálsz? Nem írod a blogot.
- Zsuzsa, amikor nem írom a blogot, akkor dolgozom a legtöbbet.
Mi történt, amióta a szárnyas cső helyett egy Daciaval mentem haza Marosvásárhelyről?
Először is jól megfáztam, majd egy hétig vergődtem a takonykórban. Túléltem, azt is túléltem.
1./ Beüzemeltük a Ciszterci apátság 4 nagyteljesítményű levegőkazánját, a 2500 m2-es épület már nem a távfűtésről működik, hanem levegőkazánok biztosítják az energiát lényegesen olcsóbban, mint előtte a távfűtés.
2./ Leadtuk Marosvásárhelyre az 5 szintes irodaépület komplett terveit. Van itt is minden, ami szem-szájnak ingere. Szondák, kollektorok, napelemek, thermo-aktivált födémek, vertikális szélkerék. Szóval minden. Küzdünk az energiaszolgáltatók ellen. Fontos, hogy az épület minél kevesebb energiát fogyasszon. Ha az épületet megépítik, építészek, épületgépészek dolgoznak majd benne. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a román kollégák minket bíztak meg a házuk tervezésével. Talán az építkezést júniusban el is kezdik.
3./ II. ker. Pusztaszeri út 31/b-be terveztünk - sőt, a kivitelezéssel is mindjárt készen vagyunk - egy három lakásos, luxus társasházat, ami szinte nulla energiát fogyaszt majd. Napkollektorok, napelemek, vertikális szélkerék, horizontális és vertikális talajkollektorok biztosítják az energiaellátását. Sőt, most először telepítettünk a lakásokba olyan rekuperátort, ami nem csak a levegő frissességéről, a lakások hűtéséről fog gondoskodni, hanem minden használt meleg levegőből, mielőtt azt kiengedné a szabadba, használati melegvizet készít. Így a lakók szinte teljesen ingyen jutnak melegvízhez.
Tréfásan mondhatnám azt is:
- Jöhet bárki és szellenthet a lakásban, abból a lakóknak készül használati melegvíz.
Ön is megnézheti ezeket a szuper energiatakarékos lakásokat. Messziről látni az épületen lévő különböző napkollektorokat. Ha minden igaz, a napokban jön meg Taiwanról, egyenesen a gyárból az áramot termelő, szuper hatékony napelem és vertikális szélkerék is.
4./ Dunaújvárosban egy fantasztikusan tehetséges építész tervezi az új Alternatív Egyetemet. Minket kértek fel a komplett alternatív energiákkal ellátott egyetem gépészeti tervezésére. Ezeket a terveket is leszállítottuk már. "Mindenből egy kicsit" jeligére terveztük meg az oktatótermeket és a laborokat. Különböző napelemek, napkollektorok, szélkerekek, horizontális és vertikális geothermikus kollektorok, hőszivattyúk, levegőkazánok működnek majd az új közel 6000 m2-es Alternatív Energia Egyetemen.
5./ Tatára a tópartra terveztünk Imrének (ez is pár héten belül készen van), egy közel nullaenergiás, nagyon szép házat. Nem is neki, hanem a Mamájának. Imre, nagyon tiszteletre méltóan, nem annyira magára, mint az édesanyjára gondolt, amikor tőlünk egy olyan házat rendelt, ami a későbbiekben nem fogyaszt szinte semmi energiát.
6./ Jó pár levegőkazánt telepítettünk. …………….No hát ezért néha nem marad időm blogot írni.
Múlt héten Milánóban voltam a Mostra Convegno kiállításon. A repülőn, amivel mentem, ott volt mindenki, aki az épületgépész szakmában számít. Sokan örültek volna, ha az a repülő lezuhan, mert volt rajta egy pár olyan nagykereskedő, aki abban leli örömét, hogy a kicsiket tönkreteszi.
Udvarias kézfogás, mosolygás, majd nagy fintorral elfordulás. Mikor érjük azt meg, hogy összefogunk, egy irányba megyünk, dolgozunk, s az vezérel minket, hogy a másiknak is menjen?
Leszállt a gép Milánóban. Szól a telefonom. Mindig szívom a fogam, ha külföldön csöng a telefonom, mert sokba kerül, ha felveszem.
Teddy volt, az ukrán barátom. Ő vitt ki Ukrajnába a Krim félszigetre, ahol a barátjának kellett egy szállodát terveznem. A szálloda a Fekete tenger partján volt, s a feladat csupán annyi, hogy ne gázzal, hanem a tengervízről menjen a szálloda energiaellátása. (Régebben írtam róla.)
- Szia András, hol vagy? Azonnal kell jönnöd Törökországba - mondta Teddy a szokásos határozottságával.
- Csak nem megint a tengervízről kell valamit terveznem?
- De igen. Eltaláltad. Egy barátomnak van egy szállodalánca Törökországban és Egyiptomban. Először Törökországban öt szállodába kell kitalálnod, hogyan. Abból csak az egyik 160 000 m2. A többi kisebb. De átlagosan 70-80 000m2-esek. Ha az is olyan jól működik, mint ahogy azt megszoktam tőled, rögtön utána kell jönnöd Egyiptomba is. Szóval, mikor tudsz jönni? Nem csak neked, de egész családodnak biztosítom a repülőjegyet, szállást, mindent. Olyan luxusban, teljes ellátásban lesz részed, amiben nem voltál még soha.
Tud valaki ilyen utasításnak ellenállni?
- Teddy, Milánóból pénteken repülök haza, délután. Legkorábban szombaton tudok menni.
- Ok. Küldöm a repülőjegyeket. Írd meg, hányan akartok menni, majd a hét közepén én is oda repülök mindent megbeszélni.
Hát itt ülök most a tutiban, Törökországban, egy 7 csillagos luxusszállodában. Körben luxus, meseszép munka, meseszép szállodák, tenger, pálmafák. Eleinte megijedtem a feladattól, de rájöttem, ez sem bonyolultabb, mint amiket otthon csinálunk. Kicsit veszélyes, mert ha elköltetek az orosz tulajdonossal pár millió eurót, s az nem térül meg két éven belül, mint ahogy azt ígértem, félek, szép temetőm lesz itt a szálloda mellett valamelyik homokdombon.
Fontos! Fontos! A török vendéglátóknál kedvesebb, aranyosabb embereket elég nehéz találni. Ha olvassák a blogom, gyorsan keressenek egy utazási irodát és próbálják meg a nyári szabadságukat itt eltölteni.
| 2010. 02. 03. |
Propelleres szárnyas csőtől a Daciáig |
Éjszakai hóviharban, egy Dáciában
Mondtam Tamásnak:
- Ne üljünk bele. Túl kicsi.
- Ha már itt van, csak bele kéne menni.
- Legalább fényképezzük le, hogy megmaradjon az utókornak hol végeztük be.
Néztem jobbról, néztem balról, ez a repülő inkább egy propelleres szárnyas csőhöz hasonlított, mint egy igazi repülőhöz. Öreg, kopott, kicsi.
- Te, ha már ilyen öreg és kopott, talán nem esik le épp most? Idáig is csak meg volt, nem hiszem, hogy a földön kopott meg ennyire. - nézett rám aggódva Tamás.
- Kérjük a kézi poggyászát - szólt ránk a kisegítő személyzet - mert nem fér el a kezében. Hátra tesszük a gépbe.
- Nem fér el? Nincs még kézicsomag rekesz sem?
Már az is gyanús volt, amikor azt mondták:
- Egymás mellé nem tudnak ülni csak egymás mögé.
A sztyuvi nagyon aranyos szőke 1,6 m magas lány volt. Egyedül volt. Lehet, hogy a Malévnél nem találtak még egy ilyen alacsony stewardest, aki ebben a gépben mosolyogva kihúzva tudta köszönteni az érkező aggódókat. Büszkén állt a bejáratnál a kapitány fülke mögött. Végre egy hely, ahol feje a mennyezetig ért.
Bekúsztunk. Lesz, ami lesz. Végül is a seregben harckocsizó, (magyarul tankos) voltam. Egy-két plezúrral azt is mindig megúsztam. A tankba is csak bemásztunk, menni szegény nem tudott, majd kimásztunk, körülötte egyet-kettőt kúsztunk, másztunk majd ötven fekvőtámasz és készen volt a hadgyakorlat. Egyetemi század, vége volt a napi szivatásnak.
A lépcsőn felmentünk, mert volt neki saját lépcsője, üdvözöltük a sztyuvit, bekúsztunk a helyünkre, lesz, ami lesz összecsuktuk magunkat, leültünk a kis székre szépen egymás után sorban.. Megrázkódott a gép. Mi történt? Elkezdtek forogni a propellerek, rezgett minden, a gép, a szék, a fogam, a lábam. Szóval, minden, ami csak rezegni tud. Elindult. A hajtómű még nem ég?! A pilótafülke ajtaja páncél helyett papundekli. Végül is miért ne? Ki az az őrült, aki egy ilyen repülőnek nevezett propelleres szárnyas csövet akar eltéríteni. Ha bárhová eltérítenék, félúton úgyis elfogyna belőle a nafta.
Gyorsan elaludtam. Jobb, ha álmomban sétálok, vagyis repülök át a túlvilágra. Egész éjszaka terveztem egy hurghadai szálloda napkollektoros, uszodás rendszerét. Reggel vitték a terveket Egyiptomba. Bár én is terveimmel mentem volna a melegbe. Ehelyett megyek Marosvásárhelyre, ahol épp -25 °C van. A családom mindig mondja, nem vagyok normális. Lehet, hogy igazuk van?
Még fel sem szálltunk, elaludtam. Nagy durranásra ébredtem. Csak nem? Lehuppantunk Marosvásárhelyen. Épp azt álmodtam, hogy a harckocsiban elkezdtünk lőni, mint annak idején a seregben Szabadszálláson.
Marosvásárhely, repülőtér. Kicsi kék épület a felaszfaltozott préri közepén. Amikor ott a Malév gép leszáll, az egész mezőn nincs is más csak mi és egy tűzoltó autó. Ja és a hatóság. Útlevélvizsgálat, mint a nagyoknál.
Már többször repültem Marosvásárhelyre. Két éve terveztem az első alternatív energiával működő épületet, az ottani Mercedes szalon tulajdonosának (a vele készült riportot néhány napon belül láthatja Ön is a www.levegokazan.hu oldalon). Muresán, a tulajdonos nagyon meg van elégedve a nap- és földenergiával működő rendszerével. Ez az első ilyen épület Marosvásárhelyen. Maga az épület is fantasztikus, mondhatnám futurisztikus.
Muresán háza hozott egy új munkát. Ez már egy kicsit nagyobb, bonyolultabb. 7 szintes irodaépület. A nap- és földenergiával működő irodaépületet svájci-német AlphainnoTec hőszivattyúval, Roth napkollektorokkal és Japánból importált napelemekkel, vertikális szélkerekekkel terveztük meg. Cél, hogy a meseszép irodaépület, ahol majd építészek, statikusok, épületgépészek dolgoznak, magán hordozzon mindent, ami a jövő házainál természetes és mindennapos lesz.
Cél a közel „0” energiás iroda épület. Vagyis az „Aktív passzívház” elvet szeretnénk megvalósítani nem csak családi házaknál, hanem irodaépületeknél is. („Aktív passzívház”-ról készült riportfilmet lásd a www.levegokazan.hu oldalon.)
A repülőtéren már várt minket Serlock Holmes, más néven F. Józsi. A hatóság túloldalán, pipafüstjének felhőjébe burkolózva, sapkáját orrába húzva türelmesen didergett.
- Hogy utaztatok?- kérdezte.
- Biztosan jól, mert ideértünk. Az út elején összecsuktak, egész úton, mint a bunda, aludtam.
Beültünk a Toyotába, irány a szálloda.
- Most délután van valami program?
- Nincs - felelte Józsi.
- Na, akkor legalább kialszom magam. – aludtam is, amíg bírtam, megártott nekem az a napenergiás hurghadai szálloda. Csak vacsorázni keltem fel. A vacsorázásban viszont annyira elfáradtam, hogy rögtön visszafeküdtem, s reggelig nagyot aludva, kipihenve mentem jól megérdemelt reggelimet elfogyasztani. A reggelizésbe is elfáradtam, de most már nem lehetett az alvást folytatni. Kár. Vannak az életben nagy problémák.
Serlock alias Józsi már ott volt értünk. Legyömöszöltem a parizert, mert nagyon nem kényeztetik el ám az embert az erdélyi szállodákban szalámival és sonkával. Irány a tervező iroda. Tervismertetés. Mindenki mindent megértett, a terveket elfogadták, most már kezdődhet az építkezés. Egész nap munka, tárgyalás, vacsora, alvás, reggeli. Elmentünk Muresánhoz is. Megnéztük az egy éve működő AlphainnoTec hőszivattyúval, Roth napkollektorral működő rendszerünket, vagyis sajnos már az ő rendszerét. Olyan kár, hogy amikor már végre működik, szép és meleg van, mindig ott kell mindent hagyni.
A szülők közölték velünk, annyira meg vannak elégedve fiúk rendszerével, hogy szeretnék, ha nyáron az ő házukat is átalakítanánk gázfűtésről hőszivattyús rendszerre. Örültek, hogy az irodaépület miatt többet leszünk ott és közben sebtiben, az ő házukat is megcsináljuk.
- Ferihegy nem fogad és nem indít. Intenzív havazás, nem intenzív hókotrás. Mi lesz velünk? Hogyan jutunk haza?
Serlock széttárta a kezét, nagyon szívott pipájába, közölte, lesz, ami lesz, ő holnap indul síelni. Velünk meg csak lesz valami. Megteszi, amit tud. Hívta is a Malévot. Mi lesz most? – aggódott nehogy a nyakán maradjunk, mert akkor a befizetett síelésnek annyi.
Addig ügyeskedett, mígnem megjelent a szállodánk előtt (ott kellett ugyanis várnunk a Malév döntéséig) egy közel 2 méteres, majdnem 40 kg-os nyurga legény. Magyarul nem tudott egy kukkot sem, de románul egészen jól mutogatott. Kötött sapkája nagy körívet írt le a füle alatt, orra felett, szemét is épphogy látni lehetett. Motyogott valamit románul. Intenzíven mutogatott a száz éves taxijára. A szót, hogy Budapest értettük.
- Csak nem ezzel akar minket vinni haza a hóviharba? Este hét óra van.
Félreértést nem tűrő módon intett a csomagtartóra, s a csomagunkat már kezdte is bepakolni. Istenem, milyen jó is lenne az a propelleres szárnyas cső! Minden milyen relatív. Egyfolytában azon gondolkoztam, hogyan fér bele ez a pali, abba a Dáciába. Hosszú pipaszár lábai bele dugva a félmaroknyi fenekébe, jó magasan, mint a zsiráfnak billeg a feje, ott fenn majdnem az égben.
Amikor a motyogás végén szájából elhangzott a Budapest szó, kezdtem érezni a vesztem. Itt most Dacia hóviharutazás lesz.
- Ezzel az alig tíz éves Dacia taxival akar elvinni a hóviharban Budapestre?
Amikor felállt, fejét csak távcsővel láttam. Hogyan vezet ez a pasi ebben az autóban? Ha a hátsó ülésen ül, akkor is útban van a lábának a kormány.
Szigorúan mutogatott a taxijára. Közben dicsérte az autót. Jó ez, jó ez ne aggódjunk. Istenem hol van már a propelleres szárnyas cső? – elkezdtem visszasírni a repülőnek nevezett szerkezetet.
Beültem előre, Tamás hátulra, vezetőnk viszont elfoglalta az egész bal oldalt az első üléstől egészen a csomagtartóig. Még így is útban volt lábának a kormány, amit azonban ügyesen két láb közé kapott. A pedálokat ügyesen nyomogatta. Beszállni sem volt neki könnyű, de amikor ki akart jönni, akkor küzdött csak igazán. A kormánytól a tükörig, a pedáltól a kézifékig, minden útban volt neki.
- Hova megyünk?- mert nem igazán Budapest felé vette útját, miután nagy könyörgésre beültünk a „luxus” taxiba.
- Megyünk a reptérre, felveszünk még két embert. – következtettük a számunkra ismeretlen román nyelvből és a kézzel, lábbal mutogatásból.
- Hová?
- Majd összehúzom magam, mondta.
Már kezdtünk mindent érteni. Kezdtünk mindent feladni. Tudják, a nagy könyvben minden meg van írva. Közben hallgattuk a híreket: A nagy hó miatt Ferihegy nem fogad, rengeteg a baleset. A hármas úton kamionok keresztben, a négyes úton több autó borult az árokba. A rendőrség helyszínel. A mentők lassabban érnek oda. Mi meg a nyurga legénnyel egy Dacia taxiban indulunk bele a hóviharba. Igazad van családom, nem vagyok normális. Lehet, hogy most megszabadultok tőlem.
- Hogy fér még ide be két ember? Netán a nyurga legény felül a napellenzőre? Végül is a lába még akkor is eléri a pedálokat. Vagy nyitható a tető és majd állva vezet Pestig?
Megúsztuk. Rájöttek, vagy rövidebb sofőr vagy még egy taxi. Még egy taxi. Egész úton ők CB-ztek, mi meg cidriztünk. Oh, Istenem milyen jó lett volna az a propelleres szárnyas cső. Nem becsültem meg, pedig milyen jót aludtam rajta. Harckocsiztam, lövöldöztem álmomban, most meg cidrizhetek egész úton. Aludni nem merek, az tuti.
10 órát vezettek, néha cigiztek. Végig hazafelé a hóviharban több autót láttunk az árokban, mint az úton. Reggelre meghoztak épségben Pestre.
Rögtön visszafordultak. Vajon most hol vannak? Őket sem irigylem. Sok lusta magyar polgár tanulhatna, mások a kis pénzért mire képesek. A közel két méteres alig 40 kg-os fiú még csak 22 éves. Már oda vissza 20 órát vezet a hóviharban, hogy a betevő falatkája meglegyen. Köszönöm!
Újra itthon! Éljenek a parkolási ellenőrök! Éljen, hogy megint drágább utazni, parkolni, létezni. Még mindig jobb, újabb és újabb büntetést kitalálni, szuper végkielégítést összehozni, mint egész éjszaka a hóviharban vezetni. Mi mindenkinél különbek vagyunk! No és leleményesek. Vagy nem?
| 2010. 01. 21. |
Beüzemeltük Európa egyik legnagyobb levegőkazánnal működő épületét Budapesten |
(a rendszerről készült riportfilmet Ön is megnézheti pár nap múlva a www.levegokazan.hu oldalon)
A Budapest XI. Aga utcai, a Ciszterci rend tulajdonában lévő, közel 2500 m² -es épület 2009 december végéig távfűtésről működött. A tulajdonosok, üzemeltetők, hasonlóan sok távfűtött háztulajdonoshoz, nem voltak megelégedve a szolgáltatással. Magas árak, rendkívül drága készenléti díj, kiszolgáltatottság, függőség, a lakások, épületek elértéktelenedése, stb.
A Ciszterci rend főapátja megelégelte, hogy a távfűtés összes hátrányát, veszteségét vele akarják megfizettetni. Mint rendkívül tanult ember (37 évig Rómában hű barátja, II. János Pál pápa mellett élt), megvizsgálta a jelen és jövő lehetőségeit és úgy döntött, leválik az Aga utcai épületnél a távfűtésről.
A levélre, amit a távhőszolgáltatónak küldött, kapott egy nyomdafestéket nem tűrő választ. Szó sem lehet róla, több milliós kártérítést kell fizetnie a távhőszolgáltató ott lévő, rendkívül értékes berendezéseiért. Különben sincs joga leválni. Egyáltalán, hogyan képzeli? Különben is ők előre tudják, hogy bármi másra is akar áttérni, mint a távfűtés, az csak rosszabb lehet, stb. Volt minden.
Amikor az Alkotmánybíróság megvétózta a távhőszolgáltatás lobbyját, akkor kaptunk egy levelet, hogy ha alternatív energiára akarjuk kiváltani a rendszerüket, akkor azt csak a következő módon tehetjük:
- Az épület alatt, mellett a talajhoz nem nyúlhatunk.
- Olyan tüzelő berendezést nem építhetünk be, ami füstöl. (Tehát egyedi gázkazán kizárva.)
- A helyszínen nincs elég elektromos energia, tehát azt használni nem lehet.
(Csak azt tudnám, mi köze van a távhőszolgáltatónak ahhoz, hogy ha már őket elhagyja valaki, mivel fűt, mivel boldogul. Jól néznénk ki, ha a régi barátnőnk előírná nekünk, hogy utána kivel teremthetünk kapcsolatot. Pl. valahogy így szólna az utasítás:
Édes fiam, csak 1,63 cm magas, kékeszöld szemű, lila hajú nővel állhatsz szóba, akinek 35-ös lába van. Csak ő felé közeledhetsz.)
Gázkéményt mi sem akartunk, mert a gáz pár év múlva elérhetetlen áron lesz, ha egyáltalán lesz. Pellet kazánnal sem akartunk fűteni, mert az lassan ugyanolyan drága, mint a gáz. Ugyanakkor mindenre kényes. Pernyés füstöt ereszt, elszaporodnak a rágcsálók a pellet tárolóban, ha pedig nedves lesz a tüzelőanyag, leáll a berendezés, stb. A pelletet előre kell kifizetni egész fűtési szezonra, viszonylag nagy tárolót kell biztosítani, ami sehová nem fért volna el az épületben.
Apát úr erős volt és nem hagyta magát sem ijesztgetni, sem megfélemlíteni. Kiadta az utasítást:
- Tessék a korszerű AlphainnoTec levegőkazános fűtési rendszerre átállni, tessék a szerelést elkezdeni. - Mondta ezt két gerincműtét között, miközben a betegágyán feküdt. (Nagyon régen találkoztam ennyire szerény, nagy tudású, kedves emberrel.)
Külföldi rendkívül jó mutatók alapján az AlpainnoTec kültéri levegőkazánokat rendeltük meg a svájci-német gyárból. A gyár a megrendelést követő 30 napon belül szállította a csúcsminőségű levegőkazánokat.
Közben folyamatosan ment a küzdelem a hatóságokkal. Apát úr és jobb keze, Dr. Kocsis Anna jogász győzött. A beszerelést megkezdhettük. (Köszönjük Apát úrnak és Dr. Kocsis Annának, hogy végig keményen ellenállt a nagy okos hatalmasságoknak.)
Mindenkit kérek arra, nézze meg a Google-on, hogy a következő címszavak mögött milyen tartalom van: Orosz Türkmenisztán gázvezeték, Orosz-Kínai gázvezeték, Putyin Kína, Német Orosz gázvezeték, stb.- ha beleolvasnak a magyarul írt anyagokba, hirtelen mindent átértékelnek.
Apát úr kemény és tájékozott volt, nem hagyta magát eltántorítani. Nem az az ember, akit akár a távhőszolgáltató, akár a helyi hatalmasságok meg tudnak félemlíteni. Pedig a távhőszolgáltató kitett magáért. Mindent kitalált, hogy ne lehessen leválni elavult, gazdaságtalan rendszerükről. Több tízmillióra becsülte a rozsdás vastömeget, ami a Ciszterci apátság budapesti épületét rendkívül gazdaságtalanul fűtötte. Közölte, ha leválnak a távfűtésről, az „értékes” szerelvényeik leszerelésért is több millió forintot kérnek.
A korábbi hőközpont 50 m2- kazánházban fért el. Ugyanakkor az új korszerű levegőkazánok hőközpontja mindössze 10 m2 helyet foglal el az épület pincéjében.
Kérdések:
- Miért célja a távhőszolgáltatónak a régi, idejemúlt, gazdaságtalan berendezések fenntartása?
- Ha már minden áron be akarják betonozni a gazdaságtalan, nem igazán jövőbe mutató rendszerüket, miért nem térnek ők is át korszerű hőtermelő berendezésekre?
Mikor térül meg? Költségek
A 2500 m2-es épülethez szükséges beruházás 24 millió forint anyagköltségbe és 3.9 millió forint munkadíjba került. Tehát ahogy a magyar mondja, tokkal vonóval, betonozással, festéssel, burkolással, helyreállítással 27.9 millió forintot kellett a Ciszterci apátságnak fizetni. Ez a költség négyzetméterre vetítve 11 160.-Ft/m2.
Eddig a távfűtés ára havonta 800 000.- Ft volt, most a berendezések működéséhez szükséges áram 200 000.-Ft/hónapba kerül. Tehát, havonta átalányban megtakarítanak 600 000.- Ft-ot. Ez egy évben 7,2 millió forint. Ezek szerint a berendezés 3,8 év alatt térül meg.
A fenti megtérülési idő csak akkor lenne igaz, ha befagyasztanák a gáz árát. Ezt azonban nem teszik, mert az elmúlt években annyira meredeken semmi nem nőtt, mint a gáz ára. Még jó, ha van egyáltalán, s Putyin az ukrán gázvita miatt nem zárja el a csapokat.
Nézzék meg ugyanakkor az elektromos áram árának változását. A gáz ára exponenciálisan, a villanyáram ára lineárisan nő. Áramot az emberiség mindig, mindenből elő tud állítani, a gáz egyszer csak elfogy. Akkor kezdünk majd kapkodni.
A levegőkazánokat akkor indítják el, amikor akarják, akkor fűtenek be, amikor akarnak, olyan hőmérsékletet csinálnak vele, amilyent akarnak. Ha a távhőszolgáltató csak egy kicsit is akarná, tudna olcsóbban szolgáltatni. Nem kellene hozzá más, mint több hőszigetelés a vezetékekre, racionálisabb szabályozás a rendszerekre. Mikor? Mikor? Mikor gondolkozunk már végre azon, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy unokáink ne egy kifosztott, lepusztult országban éljenek?
Miért gondolkoznak úgy az emberek, hogy ha valami 3 év alatt nem térül meg, akkor már nem éri meg? Három év után már nem akarunk élni? Nem az lenne a fontos, hogy hosszú távon végre révbe jussunk?
Gondolják végig, a lakás, amiben most laknak, hány éves? Nem lenne jobb, ha az biztonsággal, hosszú távon energiatakarékos lenne? Nem csak a 3, de a 30 év is nagyon gyorsan elszáll, majd meglátják.
| 2010. 01. 14. |
Hőszivattyú tervezés Aberystwyth-ben és London mellett egy tehén farmon |
Attilával Aberystwythben (Anglia nyugati partjánál)
Ennyire biztos még soha nem voltam abban, hogy vihar előtti csöndben ülök. Mert a változatosság kedvéért már megint egy repülőben vagyok nagy csöndben, miközben a hangszórón egyfolytában minden nyelven mondják be, hogy Frankfurtban vihar van. Mondanom sem kell, oda mennék, hova máshova, mint ahol vihar van.
Még mindig nem indulhatunk. Másfél órája a ferihegyi kifutópályán várunk. Most legalább az ablak mellett ülök. Jól látom, ha netán majd zuhanunk.
Régen nem írtam már. Az ember vagy írogat vagy dolgozik. Emlékeznek talán, mit üzentem blogomban Gyurcsány Feri bácsinak:
- Nagyon jó, hogy annyi blogbejegyzést írsz, de mikor dolgozol? Írj inkább blogot.
Megfogadta tanácsom, abba hagyta a miniszterelnökséget. Nekem viszont dolgoznom kell, s ezért a mérnökséget nem igazán tudom abbahagyni, inkább néha a blogírást mellőzöm.
Az elmúlt időszakban nagyon sok érdekes munkám volt, ezáltal mind a közel 20 mérnököm is el volt látva rendesen tennivalóval. Nem sok idejük volt nekik sem karácsonyozni, sem szilveszterezni.
A két ünnep között egy 7 szintes irodaépületet terveztünk Marosvásárhelyre. Termo aktivált födémekkel, szondás hőszivattyúval, napkollektorral, szélkerékkel. Minden van benne, ami ahhoz kell, hogy később a működése ne kerüljön szinte semmibe. (Erről a munkáról majd később írok.)
Lássuk csak. Az előző blogbejegyzésemben, amiben írtam egy angol, vagyis inkább walesi munkáról. A rendszer már működik. A terveket megcsináltuk, egy profi csapat kivitelezte, s a lakó már nagyon élvezi, hogy olcsóbban, közel harmadáron fűt, mint a szomszéd. Majd igazán nagy öröme nyáron lesz, amikor rájön, hogy a rendszer szinte ingyen hűt.
A walesi 800 m2-es ház működése nagyon egyszerű:
Az épület körül loopok vannak lefektetve. (A loopok valójában 1,5 m mélységben egymástól 70 cm-re elhelyezett műanyag csövek.) A hőszivattyú az energiáját innen szippantja fel. A szó majdnem szoros értelmében szippantja, mivel a hőszivattyú szívókörére vannak a földben lévő csövek áttételesen kapcsolva.
Próbálok egyszerűen, ezért nem mindig szakszerűen magyarázni. Szeretném, hogy mindenki megértse. (Egy egyetemi tanár kollega írt nekem egy levelet nem is olyan régen:
- Fogd vissza magad, írj szakszerűen, szaknyelven! Ne hozz szégyent a szakmára.
- Rendben, de akkor nem érti meg senki. – válaszoltam neki levélben.
Szóval mindenkitől elnézést kérek, ha nem nagyon bonyolultan fogalmazok, de számomra fontos, hogy értsék, amit írok.)
Visszatérve a walesi házra. A tetőn nem csak napkollektorok, de napelemek és egy vertikális szélkerék is el lett helyezve. (A vertikális szélkeréknek nincs propellere. Olyan, mint egy húsdaráló. Ezáltal ingyen árammal működtetjük az úgynevezett töltő rendszert, ami egész nyáron a felesleges energiát tölti a loopokba (a földben lévő csövekbe). Ezzel érjük el azt, hogy lényegesen melegebb talajról táplálkozhat a rendszer télen. Ugyanilyen rendszert építünk most itthon a Budapest II. kerület Pusztaszeri úti háromlakásos társasházba. A három lakás együtt nem fogyaszt majd annyi energiát, mint máshol egy normális lakás. Gyönyörű lakások, gyönyörű panoráma, közel nulla energia. Nem véletlen, hogy sokan akarják megvenni. Ha lenne pénzem én is csak ilyen lakásba költöznék.
Walesből hazafelé jövet azokon az istenverte keskeny utakon London felé egyszer csak megszólal a telefonom.
- András merre vagy?- kérdezte Dani- aki az angol munkáinkat kivitelezi, felügyeli, sőt sok esetben szerzi.
- Még 100 mérföld és Londonban vagyok, miért?
- Meg kellene állnod London előtt kb. 60 mérfölddel egy tehenésznél.
- Mit kell csinálni? A tehén hasába hőszivattyút kell szerelni vagy napkollektort kell a fejére tenni?
- Majdnem -válaszolta Dani nevetve- Ez a tehenész egy nagyon okos ember. Van kétszáz tehene, akik naponta 5000 liter tejet adnak neki. Mint tudjuk a tej, amikor kijön a tehénből 38°C-os, de azonnal le kell hűteni 4°C-ra, ami neki nagyon sokba kerül. Úgy érzi, rengeteg energiát dob ki az ablakon. Ugyanakkor a hobbyja, hogy épített egy koncerttermet, amit fűteni kellene. Nem tudja megoldani. Olvasott rólad, megkeresett engem, s kéri, menj be hozzá, hátha te kitalálod, hogyan lehetne a tejben lévő energiát fűtésre használni.
- Mit nekem pár száz tehén és a feladat. Van még pár órám a repülő indulásig, azt sem tudom, hol vagyok, sőt még azt sem tudom, merre kell mennem a repülőtérre, hogy időben leadjam a kocsit. Tehát teljesen minden mindegy.
- Szóval mész? - kérdezte Dani sürgetően.
- Megyek hát, a feladat ér annyit, hogy legfeljebb az utcán alszom valahol, ha a repülőt lekésem.
Megkaptam a koordinátákat. A bér Mercédesszel, amit idáig csoda folytán még nem sikerült a balra hajtsban összetörnöm, "Turn left" GPS utasításra bekanyarítottam egy sáros földútra.
Fogalmam sem volt merre megyek. Követtem a szélvédőre csíptetett GPS-nek nevezett asszonyság utasításait. Gödör, sár, s minden, amit szegény autó ki nem állhat, vágtatok a gödrös, sáros kátyúkon át. Munka van, feladat van. Rohanok, ha kell a sárba, ha kell a pocsolyába, mint egy megszállott. Sokszor gondolkozom ilyenkor azon, vajon egyáltalán normális vagyok?
Egyre több tehén, tehéntrotty az úton. Jó helyen járok. Egy biztos, jó lenne, ha a repülőtéren az autóátvevő szaglása rossz lenne. A kocsi feje búbjáig már sáros és szaros. Megérkeztem. A sártenger közepén, gyönyörű épület előtt álltam meg. A tehenek az autómmal rögtön jóba lettek. Már egyforma szaguk volt.
Két nagy pocsolyát, keverve egy kis trágyakupaccal átugorva a kocsiból kiszálltam.
Te ugye magyar vagy? – kérdezte gyönyörű angolsággal a tehenész. ( Hát igen, itt még a tehenészek is mese szépen beszélnek angolul.)
- Igen.
- Mert itt a koncerttermemben már játszott Shift András, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós és még sok más magyar zenész is.
Gyönyörű volt a koncertterem, gyönyörű volt a gazdaság. Gyönyörű a feladat. Mindent felmértem, lefényképeztem, s megígértem egy hónapon belül elküldöm neki az elképzelésemet. Azóta már ezt is megtettem, talán már a kivitelezést is elkezdte.
Hazajöttem. Hab a tortán, egyszer csak megszólal a telefon:
- …..Imre vagyok. Van egy nagy tehenészetem Budapesttől nem messze. 900 tehén naponta 20.000 l tejet ad. Amikor a tej kijön a tehénből 38°C-os, de azt le kell hűteni 4°C-ra, nem lehetne ezt az energiát fűtésre használni?
- Csak azt ne mondja, hogy magának is van egy koncertterme – jött ki belőlem, miközben majd kiejtettem a telefont a kezemből.
- De igen honnan tudja? Megnézheti Ön is, még honlapunk is van róla.
Ilyenek a véletlenek és a vicc az egészben, nem ismerik egymást. De én összehozom őket. Két „őrült” tehenész, aki többet tesz az emberiségért, mint sok állami vezető.
El kell tennem a mini számítógépem, leszállunk. Itt fenn, mint mindig, a felhők fölött kék az ég, lenn vihar van. Remélem, zökkenőmentesen huppanunk le Frankfurtba. Ha túléltem, írok megint.
Leszállás előtt még egy hőszivattyús jó tanács:
Vizes hőszivattyút csak akkor válasszon, ha biztos benne, hogy a vizet a talaj el is nyeli. Egy átlagos családi háznál télen, amikor a fűtés, vagyis a hőszivattyú megy, óránkét kb. 2-3 m3 vizet kell a talajnak elnyelnie. Mert ha azt a talaj nem teszi, szép kis korcsolyapályája lesz a kertben, mire hazaér a munkahelyéről.
| 2009. 12. 10. |
Aberystwyth aranyos városka Walesben, Anglia nyugati partjánál. Csak az utcák ne lennének annyira keskenyek és a szokásos jobb oldalon lehetne vezetni. Viszont a körforgalmak nagyon jók. A jobbkéz szabály még sokkal jobb: ott logikus, mert az ember a kocsi jobb oldalán ül, onnan neki mindig vagy előre, vagy jobbra kell néznie és ha jön valaki, egyszerűen csak el kell engednie.
Mi persze elmajmoltuk a jobbkéz szabályt, mert egy csöppet sem gondolkoztunk akkor sem, csak lopjuk el az ötletet és vezessük be a szabályt. Ha a nagy angoloknak megy, nekünk is jó lesz. Csakhogy mi az autó bal oldalán ülünk. Ha onnan a jobbkéz szabályt meg akarjuk adni a másik autósnak, a jobb oldalon mellettünk ülő fejétől nem látunk semmit. Szuper! Miért nem gondolkozunk előbb egy kicsit, s csak utána majmoljuk le a nagy nyugatiakat? Egy rossz döntés, logikus gondolkodás nélkül, és milliók szenvednek. Persze, az itthoni karosszéria lakatosoknak jó.
Egész Anglia körforgalomból, kövekből, birkákból és nem igazán sokkal okosabb emberekből áll, mint mi vagyunk. Mégis miért megy nekik sokkal jobban, miért ők a világ egyik vezető nagyhatalma? Miért van az, hogy sok mindenben, legalább is az épületgépészeti tudományokban közel 100 évvel vannak mögöttünk, mégis piacvezetők? Azért, mert tisztelik egymást, tisztelik az őseiket, tisztelik a királynőt és mindent, amire apáik azt mondták, hogy tisztelni kell. Nem arra fordítják az energiájukat, hogy folyamatosan, szünet nélkül fröcskölnek egymásra mindenhol. Nyilvánosan, nem nyilvánosan, TV-ben, rádióban, utcán, s mindenhol ahol ember megfordul. Nem graffitizzák össze az épületeket, csak a kijelölt helyen tombol az a pár festékes őrült. Vigyáznak az egyébként rozzant épületeikre. Többnyire faházakat építenek, s a falakat, födémeket sok helyen csak a tapéta és szőnyeg tartja össze.
Az angol épületgépészetről jobb, ha nem beszélünk. A csatornacsöveket épületen kívül, az épület falán vezetik le. A mosdótól a lefolyó kimegy az épület falán és vidáman beköt az egy emelettel magasabb szintről, szintén az épület falán kívül lejövő WC csőre. Kívülről sok angol épület úgy néz ki, mint egy csontváz, ahol a csatorna csövek jelentik a csontokat. Brrrrr, nem igazán szép látvány, de mégis védik, vigyázzák, tisztelik, mert őseik építették.
Nem kell attól félni, hogy felgyújtják, pedig gyúlékonyak, hiszen fából vannak, vagy összemocskolják unatkozó, festékmániás őrültek. Szóval egész egyszerűen tisztelik a mások és apáik munkáit.
Nem kéne már végre nekünk is rájönnünk arra, hogy nagyon rövid ideig vagyunk a Földön és ahelyett, hogy szinte egész idő alatt romboljuk a másik munkáját, küzdünk a másik ellen, inkább összefognánk? A Fidesz az MSZP ellen és fordítva.
Most veszem észre, ahogy leírtam, a Fidesz-ben több kis betű van, mint az MSZP-ben. Nem kéne gyorsan valami bizottságot felállítani, hogy ez mégis csak disznóság? A Fidesz is érdemel annyi nagybetűt vagy nem?
Kis betű, nagybetű, tök mindegy. Mikor jönnek végre arra rá, hogy tök mindegy? Rövid ideig a Földön tartózkodó emberek, akik mindent elkövetnek, hogy a másiknak rosszabb legyen. S mindenki csak úgy tudja a felemelkedést elképzelni, ha a másokon tapos. Inkább gyártsunk létrákat, oszlopokat, s találjunk ki mindent, hogyan lehet azokra felmászni. Kiabáljuk, mi vagyunk a legjobbak, hátha a végén még más is elhiszi. Az angolok is ezt teszik és mi el is hisszük. Pedig építészetet tanulhatnának tőlünk ők is.
Visszatérve Aberystwyth-re. A banyák banyája volt a házinéni. Nem tudtam koncentrálni, csak arra a két fogára, ami tartotta az egész protézisét. Mikor rám mosolygott, majdnem szaladtam a szobámig ijedtemben. De hát megint oda kellett hozzá mennem, mert a csodaszoba melletti fürdőszobában az Istennek nem akart folyni a melegvíz.
- Tessék mondani, a méregdrága szállodai szobában, hogy a fenébe kell végre elérnem, hogy a jobbra hideg, balra meleg csap valamelyikéből végre folyjon a melegvíz? – Persze ezt nem mondtam, csak gondoltam, s közben szuper udvarias angol tudásomat elővéve, megkérdeztem:
- Tessék mondani, ebben a nagyon szép szállodai szoba fürdőszobában milyen imát kell elmondanom, hogy végre melegvíz is legyen?
- A fürdőszoba közepén, a mennyezetről lóg le egy madzag. A végén van egy kis piros műanyag karika- csattogta, a szájából mindjárt kieső protézissal - azt kell meghúzni.
Fel nem fogtam, mit magyaráz. Madzag a fürdőszoba közepén, ami a mennyezetről lóg le? (Próbálják ezt pösze protézis angolságra fordítani.)
Mentem vissza a fürdőszobába. Tényleg ott lógott a madzag. A vége már olyan koszos volt, hogy kerestem egy papírszalvétát, azzal húztam meg. Hozzányúlni nem volt sok kedvem. S láss csodát, a melegvíz elindult.
Elindult, de hogyan? A fajansz csap egyik sarkában van a melegvíz csap, a másik sarkában a hidegvíz csap. Ha langyos vízben akarunk kezet mosni, több variáció van:
- Fel kell venni egy jobbra-balra kézrángatás frekvenciát. S, ha a ritmus megfelelő, és épp annyit van a kezem a hidegvíz, mint a melegvíz alatt, akkor a tenyeremben előbb-utóbb langyos víz lesz. Vigyázni kell azonban, hogy a rángatós módszerrel nehezen megszerzett, egyik oldalon lévő hidegvíz ki ne folyjék a kezemből, amíg átérek a melegvíz oldalra.
- Van egy egyszerűbb módszer is. Be kell dugni a dugót, amit nem könnyű megtalálni, mert a mosdó alatt van (ha van), szintén egy madzagon, ami nem mindig ér el a mosdó aljában elhelyezett lyukig. Ekkor viszont meg tudjuk vizsgálni a kezünkről folyamatosan leváló piszkot, mert a víz arányosan egyre szürkébb lesz. Ha a kezünk már tiszta, mert minden szürke moszat a vízben van, kezdhetünk azon gondolkozni, hogyan öblítjük le még egyszer a már tisztára mosott kezünket.
Újabb változat: vagy következik megint a rángató módszer, vagy a már jó koszos, szappanhabos, undorító mosdóban lévő vízben, de már csukott szemmel merítjük be kezünket. Ön melyik módszert helyezné előnyben?
Mert én inkább kicserélném egykarúra azt az istenverte idétlen két csapot. De nem, az angolok még ezt is tisztelik, nem cserélik, mert az őseik úgy találták ki és akkor annak úgy kell lennie.
Egy helyen volt értelme a két csapnak. A fürdőkádnál. Ott is a kád egyik sarkában volt a hideg-, a másikban a melegvíz csap. A második fürdéskor rájöttem arra, hogy ha a hidegvíz csapot úgy nyitom ki, hogy a kád végétől kb. 20 cm-re lövi el a vizet a kádban, a melegvíz csap viszont legalább 50 cm-re, akkor lesz jó a vízhőmérséklet, amikor abba beülök.
Szuper, máris lenne egy újításom. A kád aljában meg kellene kék festékkel jelölni, hová spricceljen a hidegvíz csap, s piros festékkel, hogy hová a meleg. Nem kéne hőmérő, mindig ideális lenne a vízhőmérséklet. Szerencsére az angolok nem tudnak magyarul, így ezt nem értik meg, s nem lopják el szabadalmi ötletemet.
A tanulság az, hogy még ilyen sok ósdi dolog mellett is lehet piacvezetőnek lenni, csak tisztelni kell mindent, amit elődeink létrehoztak, tisztelnünk kell egymást, egymás gondolatait, s nem kell automatikusan mindent lerombolnunk, mert azt nem mi találtuk ki.
Nem a kis betűk és nagybetűk száma a lényeg, hanem az, hogy a mögötte lévő gondolatokban a szeretet vagy a gyűlölet dominál. Ne felejtsék el a közmondást sem, amikor a TV-ben ezt a sok okos politikust látják:
Okos ember hülyéskedik, hülye ember okoskodik.
| 2009. 12. 03. |
Wales, a fordított ország |
Jól eltűntem, mi tagadás, de mostanában olyan sok munkám lett, magamat is alig találom meg.
Mikor is írtam utoljára? Amikor mentem munkát vállalni Angliába. Attilát is vittem magammal, lásson világot és fiatal kora ellenére mondhassa el magáról, már repülővel jár tervezői művezetésre.
Amikor életemben először ültem repülőn, egy percre sem hunytam le a szemem. Minden pillanatot élvezni akartam. Izgultam, szinte a pilóta helyett vezettem a gépet. Attila aludt, édesdeden aludt.
Talán azért, mert beindult nála egy védekező reflex? Olyan csúnya undok banyák voltak a stewardesek, hogy igazat adtam neki. Jobb egy British Airways repülőn aludni, mint ezeket a csúnya lányokat látni és undok felsőbbrendű vigyorukat fogadni. Nem kedvesek. Majdnem olyanok, mint a magyar eladók. Mosolyogni nem tudnak, szinte engedélyt kell kérnünk tőlük, hogy a gépen meghunyászkodhassunk.
Nagy durranással megérkeztünk. A csúnya banyákkal feltöltött szárnyas cső lehuppant a világ egyik legnagyobb repülőterére, Londonba. A fogadtatás hasonló, semmi mosoly, semmi olyan, amiért az ember megint arra vágyik, hogy ide jöhessen. Mindegy, itt vagyok, munkát vállalni jöttem és nem mosolyogni.
Kibéreltem egy autót. Ha lúd, legyen kövér, Mercedest. Minden össze volt benne keverve. A kormány jobb oldalon, a sebességváltó a balkezemnél, szerencsére az index és az ablaktörlő kapcsolója a megszokott helyen. Irány az út másik oldalán. Próbálják ki egyszer, milyen a másik oldalon menni, miközben minden a kocsiban máshol van. Jobbra nagy ívben, balra kis ívben és így tovább, s minden őrült a másik oldalon megy. Nahát, az első két nap, bár már vezettem a jobb oldalon, nem volt valami nagy élvezet. Szerencsére csak egyszer mentem mindenkivel szembe, de akkor egy nagyon nagy reflektoros autó döbbentett rá arra, hogy ő jön a jó oldalon. Hirtelen visszaugrottam a jobb sávba, de ekkor a mögöttem lévő nagy dudálásba kezdett. Szemből nagy dudálós, nagy reflektoros autó, hátulról meg csak dudál, dudál. Megúsztam. Nem mentem neki senkinek. Nem én tehettem róla.
Irány Wales, ami Londontól pár száz kilométerre van nyugatra. Vagyis pár száz mérföldre, mert bizony ám, nem mindegy. Hagyján, hogy mérföld, de ráadásul szárazföldi mérföld, mert a tengeri mérföld még csak véletlenül sem annyi, mint a szárazföldi.
Egyik körforgalom után a másik, s mindent fordítva kell csinálni. Adrenalin szintem az egekben, s a java még hátra van. Ahogy beértünk Walesbe, az utcák, vagyis inkább utcácskák leszűkültek a felére. Ez még mind semmi, a baloldalon, szinte mindenhol 2 m magas kőfalkerítés (hogy az állatok ne jöjjenek ki a mezőről az útra). (Lehet, hogy Magyarországon is ilyen magas, kőfalkerítést kellene emelni, hogy az a sok agresszív állat ne tudjon az utakra jönni?) A baloldali tükör állandóan 2-4 cm-re volt ezektől az átok kőkerítésektől. Nem csak rövid szakaszokon. Nem, végig az ország egész területén. Mondanom sem kell, a gyomrom folyton hol volt. Minden egyes kilométer után hálás voltam a mindenhatónak, hogy a tükröm még megvan. Mert ebben a fordított világban, tükör nélkül nem lenne semmi vezetni.
Megérkeztem Aberystwyth-be, ahol egy angol milliomosnak kell egy luxus házba, komplett szinte nullaenergiás házat tervezni. Napelem, szélkerék, ami áramot termel, földenergia hasznosítás, amivel a fűtési-, hűtési költségeket minimalizálni lehet. Mellesleg azóta már meg is terveztük (Attilát Csipkerózsika álmából még időben felébresztettem), a tervezési díjat minden további nélkül meg is kaptuk, sőt már el is költöttük. 82%-át már be is fizettük a jól működő magyar költségvetésbe. Remélem, szép új repülőt tud venni rajta valamelyik polgármester., bár a tervezési dij, amit kaptunk, a légcsavar egyik csavarjára sem lenne elég. Mégis többet kaptunk, mint amit itthon bárki is ad nekünk. Nálunk ugyanis a tudás nincs megfizetve, talán ezt tudja Ön is. A tudásnak nálunk nincs értéke. Ugyanis itthon csak az okos politikusok vannak jól megfizetve.
Időutazás Taiwan és Anglia között. Taiwan kétszáz évvel van előttünk, Anglia száz évvel van mögöttünk az épületek körüli technikai megoldásokat tekintve. Miért veszítünk el mégis mindent, minden percben? Sokat gondolkoztam ezen. Rájöttem. A következő írásomban elárulom Önöknek is.
| 2009. 10. 16. |
Ma este megint csomagolás |
Egyik notebook, másik notebook, fogkefe, szappan, névjegy, dezodor. Ja és a pizsama ki ne maradjon. Esernyő, esőkabát, mert most hideg lesz. Walesbe (Angliába) megyek, ill. most megyünk. Viszem magammal Varga Attilát is, a Thermo fiatal mérnökét. Ő nagyon izgul, most ül majd először repülőre.
Kaptunk megint két nagyon szép munkát. Az egyik épület 700 m2-es, a másik csak 300 m2. Mindkét tulajdonostól szabad kezet kaptam:
- Do, what you want!
No, ez a legveszélyesebb. Minden rám van bízva, de ha nem úgy működik, ahogy ő megálmodta, le lesz vágva a fejem, ill. fejünk. A múltkori munkánk nagyon jól sikerült. Skóciában Hamilton úr meg volt velünk elégedve, azért mehetünk most megint ki, energiatakarékos házat tervezni Angliába (Lásd Hamilton úr házát).
Az épületeket napenergiával, geotermikus energiával fűtjük, hűtjük. Még a szennyvízből is kinyerjük az energiát. Nincs energiapocsékolás! Nemcsak vizes kollektorokat tervezünk most be, hanem a legkorszerűbb, múlt héten Taipeien látott ablakokba rejtett napelemek biztosítják majd az épület villamos-energia ellátását.
Majd írok onnan is, ha már ott vagyunk, de most mennem kell csomagolni. Jó éjszakát mindenkinek. Míg hazaérek, kérem szépen, légyszi, légyszi, ne találjanak ki egy új adónemet. Ígérem, jó leszek. Köszönöm.
oldalak: | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | következő >
TARTALOM 
Rss
Az oldal üzemeltetője: WEBműHELY Kft. | Impresszum, jogi nyilatkozat | Webdesign: Dudás Ágnes