2012. január 27.

Ede bácsi az élet nagy bakterja!

Teller Ede

- András, mindennap nézem, hogy írt-e. Látom, mostanában lazsál - kaptam az üzenetet Luxemburgból.

Kedves Luxemburgban élő diplomata Úr!

Kérem, nem haragudjon, hogy régen nem írtam, de tanultam. Mint épületgépész, energetikai igazságügyi szakértő, jogból vizsgáznom kellett, s mint köztudott, az elmúlt pár hónapban több törvény módosult, mint előtte közel 100 évben, így tehát volt mit magolnom.

Nem kívánom senkinek az elmúlt hónapokat. Egy ember, akinek a hobbija a fizika, matematika, természettudományok, alternatív- és geotermikus energia, annak jogot tanulni, hasonlít a villamosszékhez vagy az inkvizíció korabeli kínzóeszközökhöz.

Olyan jó lenne egyszer egy törvényalkotót levizsgáztatni matematikából, gráfelméletből, halmazelméletből, mikro- vagy makró gazdaságból vagy akár Newton második törvényéből. A termodinamika törvényeit már meg sem merem említeni.

Sajnos, ez az élvezet nem adatik meg nekem soha. Pedig, ha értenének hozzá, lehet, hogy ma tőlünk kunyerálna az IMF, és nem nekünk kellene tőlük.

Sok mindent megértettem, rájöttem, hogy ők miért nem értenek sok mindent.

1980-ban, miután itthon országos tanulmányi versenyen fizikából sikereket értem el, Los Angelesben alig vártam, hogy találkozhassak a korszak egyik legnagyobbikával, a világhírű atomfizikussal, Teller Edével. Sokat voltunk együtt, sokat tanultam tőle. Akkor még nem tudtam elhatározni, hogy nap-, geotermikus energiával vagy atomfizikával akarok foglalkozni. Annyit tudtam csak, hogy imádom a fizikát.

- Ede bácsi - álltam az öreg elé - nem lehet, hogy inkább a nap- és földenergiával kellene foglalkozni az atomenergia helyett? Nézze meg, mit művelt Japánban.

- Gyerek, tanuld meg - mondta, miközben összevonta sűrű szemöldökét - nincs nap-, szél- vagy atomenergia. CSAK FELADAT! Neked mindig tudni kell, mi a feladat és a legjobb tudásod szerint kell azt megoldanod. Lehet, hogy az a jó megoldás, ha a szoba közepén tüzet raksz, de az is lehet, hogy a pincébe atomreaktort kell telepítened.

Akkor még nagyon bambán néztem rá, de már tudom, hogy igaza volt.

- Tanuld meg, hogy az energiával bánni ugyanolyan, mint finom gulyáslevest főzni. Mindenből épp annyit kell beletenni, mint amennyi ahhoz kell, hogy finom legyen, s megfelelő idejű főzés után az sem mindegy, hogyan tálalod. Hiába szereted a csipetkét vagy a húst, abból nem áll össze az egész.

Egy-egy tanár, egy-egy okos ember, életünkben olyan, mint a vasúti bakter. Átállítja a váltót, s éveken keresztül egészen más irányban megyünk, mint amire előtte gondoltunk.

Ede bácsi rendesen átállította a váltómat. Egyszerre lett hobbim a fizika, matematika, nap-, atom- és az alternatív energia. Erről egész életemben nem fogok már soha letérni.

Amikor hazajöttem és ezt kezdtem el tanítani a főiskolán, fegyelmit kaptam érte.

Miért is jutnak Ede bácsi mondásai állandóan az eszembe?

- Ede bácsi, hogyan csinálja, hogy évtizedek óta nem volt otthon Magyarországon és mégis ilyen tisztán beszél magyarul? - kérdeztem egyik reggel tőle. Egy csöpp akcentusa sem volt.

- Tanuld meg gyerek, hogy akinek elég polc van a fejében a tiszta angol-, a tiszta magyar tudáshoz, az nem kever soha össze semmit. Az tisztán beszél magyarul és angolul is.

Most, mikor a jogot tanultam, jöttem rá, hogy nincs elég polc a fejemben. Vagy már nem fér fel, vagy ami már rég ott van, az lelöki.

Bevallom őszintén, eleinte értelmező szótárral olvastam a Polgári és büntető törvénykönyvet. Most még nem is beszélek a sok új nagy vívmányunkról, a sarkalatos törvényekről. Gondoltam, ezeket nekem biztosan nem kell megtanulnom.

Hallottam a többiektől, nem tréfálnak. 10-ből 8-at megbuktatnak. Tévedtem, nem csak a sarkalatos, de még a kétharmados törvényeket is be kellett bifláznom.

Négy órát gyötört a vizsgán három profi jogász. Kőkeményen vizsgáztattak, mintha az életük múlna rajta, hogy kiszedjék belőlem, mit csinál az Európai Parlament Strasbourgban és Brüsszelben. Milyen szervezetek vannak itt és ott? Hányan és hogyan szavaznak, kire. Ki ajánl kit, és ki választ meg kit. Hány évre választják az egyiket, hány évre a másikat, s kinek milyen hatalmi eszköz van a kezében.

Egy biztos. Ha mindezt tudom, s ott állok egy hőközpontban, a nap- vagy geotermikus rendszer kellős közepében, ami nem működik, ettől sokkal jobban meg tudom majd állapítani, mi nincs rendben.

Ede bácsinak igaza volt. Ha valakinek kevés a polc a fejében, összekever mindent.

- Aki a fejét telerakja joggal, s kevés a polc a fejében, nem marad már hely a logikus gondolkozásra, matematikára, nem véletlen tehát, ha az országot inkább bontani tudja, mint építeni.

Nekem, mivel a bíróságon a véleményem dönti el, kinek van igaza, logikus módon jogot kellett tanulnom, s abból keményen le is kellett vizsgáznom, hiszen ebben a közegben is ki kell magam ismerni. Most már értem még a következő mondatot is:

„Az idézés vélelmének megtámadása”

Sőt, még azt is tudom, hogy ha polgári peres eljáráson, mint igazságügyi szakértő, elfelejtek megjelenni, másodszor már akár elő is vezethetnek (még a bilincs is rám kattanhat). A büntető eljárásban viszont nem, ott csak pénzbírsággal sújthatnak, ha időben nem jelenek meg. Na, hogy ebben mi a logika, mondják meg nekem. (Ha gyilkosokról van szó, akkor csak pénzbírság, ha egyszerű műszaki probléma megoldásáról, jöhet akár a bilincs is.)

Lépjünk túl rajta.

- A törvény nem matematika, itt a logikát ne keresd soha - mondta egy jogász barátom.

Ha valaki viszont fejébe vette, hogy országot épít, miért nem kell vizsgáznia előtte sok olyan tárgyból, melyek ismerete nélkül nem megy? (Logika, matematika, fizika, gráfelmélet, mikró- és makró gazdaság, pszichológia, stb.)

Nahát, ezt sem fogom soha megérteni. Már az is elég lenne, ha a kötelező sport a foci helyett a sakk lenne.

Ha a fiúk megtanulnának labdák, lufik hajkurászása helyett, logikusan, legalább egy-két lépéssel előre gondolkozni, milyen szép is lenne.

Van még, amit nem értek:

- Miért épp focijegyre lehet évente 50 000 Ft adómentes juttatást adni? Miért sújtja kormányunk magas adóval azt, aki inkább ezért az összegért matekot, fizikát vagy nyelvet szeretne tanulni?

Van még sok minden, amit nem értek. Már biztosan tudom, tanulhatok én egész életemben akár éjjel-nappal is. Bután fogok meghalni. 

Kategóriák: Gondolatok

2011. november 21.

2011. november 9.-én elindult az Északi áramlat (a német megkerülő gázvezeték)!

A virágnak fényre és vízre, az állatoknak eledelre, az embereknek boldog, biztonságos élettérre van szükségük. Mikor érted már meg végre, Viktor?

Nem elég, ha azt mondod, nő, miközben az összemegy. Nem elég, ha azt mondod, boldog, miközben „nagy örömében” öngyilkos lesz. Ha neked és néhány barátodnak jó, nem biztos, hogy nekünk is jó.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én. Se te, se mi nem válunk így naggyá. Beletörődtem egész életemben, hogy mindenért meg kell dolgoznom. Nehezen, de el lehet érni mindent. Te miért akarsz munka nélkül, csak ügyeskedéssel, szöveggel bekebelezni mindent? Nem megy! Értsd már meg végre!

Igazad van, elődeid eladtak mindent, amivel termelni lehet. Akkor most építsd meg újra! Ne arra hivatkozz, hogy mit rontottak el. Azt mondtad, tudod a megoldást. Ezért lettél megválasztva. Akkor most lássuk, csináld. Ne csak beszélj és bosszút állj, várjuk a megoldást!

Az élet egy nagy sakkjátszma. Az nyer, aki érti a játékot, tudja a szabályokat és 10-20 lépéssel előre tud gondolkozni. Te melyik fontos tulajdonságban érzed magad otthon? A szöveg csak egy ideig, óráig jó, de amikor a sakk időmérő órája már ketyeg, a meccs elindult, minden másodperc számít.  

Tudom, elődeid úgy adták át a táblát, hogy a bástyád és a királynőd már nem volt meg. De van még futód, lovad és sok parasztod. Amikor átvetted a meccset, mindent láttál, azt mondtad, te ebből a helyzetből tudsz nyerni. Akkor miért azzal foglalkozol, hova lett meccs előtt a bástyád vagy a királynőd? Lássuk, igaz-e, amit mondtál, hogy te még innen is tudsz nyerni.

A nyeremény nem arról szól, hogy hazaviszed a táblát és a megmaradt bábukat. A meccset nyerd meg, hiszen az elején erről volt szó. Ha mindig csak arra gondolsz és koncentrálsz, mi történt előtted, nem látod az utat, kedves „Messiás”, amerre menned kell. Ne felejtsd el, egy csomó őrült követ, s mind nagy sebességgel húztok a szakadékba. Bánnám is én, ha engem nem sodornátok magatokkal.

Igazad volt sok mindenben, például nem kellett volna metrót építeni. Legalábbis így nem. De amikor átvetted a játékot, a helyzet adott volt.

Szerinted miért adta el a MOL orosz részvényese épp most neked a részvényeit? Nem lehet, hogy azért, mert tudja: 4-5 év múlva úgy sem ad egy csöpp gázt vagy olajat sem? Ne felejtsd el, a hurkatöltő nem ér fabatkát sem, ha nincs hozzá bél. 

A magánnyugdíjpénztárak pénzét jóra költötted? Lesz belőle sok szép autó és focipálya. Biztos, hogy most erre van szükségünk? Vagy csak a focihoz értesz? De hát a sakktáblát vetted át, vagy nem?

Átadták múlt héten az északi áramlatot. A németek - megkerülve Közép-Európát -, már kapják a gázt. Téged nem látlak a fényképen. Lehet, hogy nem hívtak meg? Miért nem hívtak meg, volt ott jó pár miniszterelnök. Lehet, hogy azért, mert nekünk abból a gázból, ami ezen a csövön jön, nem adnak se ma, se később egy csöppet sem?

Szerinted mi lesz 2015-ben, amikor nálunk már lejárt a hosszú távú gázszállítási szerződés? Kína ma épülő gigantikus csőhálózata beindul, s az orosz már nem lesz felénk eladási kényszerben.  Szerinted mi mit fogunk csinálni? Tudunk majd velük versenyezni? Bírjuk majd az árharcot? Ki tudjuk majd fizetni a számláinkat? Tudunk majd meleg vízben mosakodni? Lesz fűtésünk és az iparhoz energiánk?

Nem, barátom, nem. Nem lesz sem melegvíz a csapban, sem fűtés lakásainkban, sem energia gyárainkban. Ha lesz még gyárunk, ami addigra nem ment csődbe.

Biztos vagy benne, hogy most még sok részvényt kell vennünk és focipályát kell építenünk?

Az, ha még sok százmillióért utcákat, tereket nevezünk át és szobrokat hurcolunk innen oda, onnan ide, megoldja hosszútávú problémáinkat?

Termelő egységeket kell létrehoznunk! Meg kell próbálnunk - van még rá pár évünk -, önállóvá válnunk. Ki kell találjuk, miből lesz energiánk, ha bekövetkezik, amire orosz barátaink készülnek. A gázt, teljesen logikus módon, annak fogják eladni, aki többet és biztonsággal tud fizetni. Te nem ezt tennéd Putyin helyében?

Ne félj, nem akarok politizálni. Nem vágyom a helyedre, de látom előre, mi lesz, ha csak szövegelsz, s nem lépsz időben jó helyre.

Milyen jó lenne, ha mindenki csak azt csinálná, amihez ért. Mennénk előre, s a dollár és az euró egyre gyengébb lenne a forinthoz képest. De ez sajnos nem így van. Mivel jól látható módon nem jól csináljátok, amit csináltok, én, a laikus is politizálok.

Az egész ország nem politizálna végre, ha ti jól csinálnátok, amit vállaltatok.

Energia, áram, biztonságos boldog élet, termelő egységek, jó termékek, jó mezőgazdaság kell. Szöveggel már csak a nálunk lényegesebben butábbakat áraszd el.

Kategóriák: Gondolatok

2011. október 10.

Meghalt a NAGY EMBER!

Már nem ül az asztalánál...

Napok óta nincs kedvem semmihez. Meghalt a barátom. Tegnap volt a temetése.

- András - szólított meg valaki a temetőben - meghalt a Nagy Ember. Mi lesz most velünk?

Nem tudtam válaszolni. Napok óta nem tudok a kérdésekre válaszolni. Fél év óta nem hívtam fel. Miért? Pedig tudtam, hogy beteg, de nem hittem el, hogy Ő valaha is meghalhat. Meghalt. Már a temetőben van és már biztosan valahol ott fenn keresi a ceruzáját, rajzasztalát. Az is lehet, hogy már veszekszik az Úristennel, hogy az égiek rossz úton járnak. Nála nem lehet tudni, pedig mindig kiszámítható volt. Kívülről egy tüskés vaddisznó, belülről lágyszívű, nagyon jó ember volt. Mit csinálsz te átok, miért hagytál itt minket? Mi a francnak szívtad annyit az átkozott cigarettád? Azt mondtad mindig:

- Valamiben meg kell halni.

De miért ilyen korán?  Neked küldetésed volt, még igazán maradhattál volna.

36 év nagy idő. Azóta sok házat terveztünk együtt, pedig nem igazán rózsásan indult a kapcsolatunk.

Karcsi, az ezüstműves telefonált, hogy jönne hozzám az építészével megbeszélni, hogyan alakítsuk ki az épületének fűtését. Jött is,  jött  vele az építész is (magas, pocakos, kopasz ember bajusszal).

- Szerintem ez így nem jó, az sem jó, ezt is, azt is át kellene alakítani. Hogy lehet ilyen gömbölyű házat tervezni? Nem tudom radiátorokkal követni - magyaráztam megrendelőnek és építésznek. Ők csak hallgattak, nem szóltak egy szót sem. Bólogattak.

Feleségem, aki akkor még építészhallgató volt, beszólt a dolgozószobám ajtaján.

- Gyere ki!

- Nem megyek, dolgozunk!

- Azonnal gyere ki! Nem érted?

Kínos volt, hogy a megrendelő és az építész előtt csak úgy kidirigált. Mivel láttam, hogy hajthatatlan, abbahagytam Karcsi és Imre egzecíroztatását és kimentem.

- Ez egy híres építész! Őt akarod te oktatni? Maradj nyugton és fogd be a szád.

- Ki a franc ez az építész? Hülyeségeket csinál, s nem tudom rendesen megoldani, amit akarnak.

Majd nagy okosan visszamentem a szobába, ahol folytattam a kioktatást.

Imre az elmúlt 36 évben többször is mondta nekem, bármiről beszéltünk vagy vitatkoztunk:

- Ki a franc is vagyok én? Miért is kellene rám hallgatni?

Most elment és nagyon hiányzik.

A telefonomban a száma az első helyen volt. Bármikor megnyomtam a gombot, a telefont rögtön felvette. Már hiába teszem, amit oly sokszor tettem meg. Nem hallom többet morcos hangját:

- Makovecz. Mondjad.

Mit is kérdezett tőlem, aki megszólított a temetőben?

- András, meghalt a Nagy Ember! Mi lesz most velünk?

Ma már tudom a választ:

Fel kell hozzá nőnünk és folytatnunk kell a tanításait. Most már nekünk kell nagy embernek lennünk, az esernyőt nem Imre tartja a fejünk felett, nekünk kell az esernyőbe kapaszkodni.

Kérek mindenkit, felejtse el a múltat és végre kezdje el építeni a jövőt! Senki rosszabb házat ne építsen, mint Imre. Az sem baj, ha gömbölyű, majd hozzáhajlítjuk a radiátorokat.

Kategóriák: Gondolatok

2011. március 23.

Blog a királynak

Régen nem írtam, nem csoda. Jön a sajtófigyelő, s a cenzúra. Nem szokásom a kormánypártot dicsérni. Mennyibe fog ez nekem kerülni?

Akkor is elmondom a magamét! Legfeljebb benne leszek az alkotmányban, mint közveszélyes bűnöző.

Képzeljék el, hogy otthon leülnek a szobába, mert éhesek. Az éléskamrámban már alig van mit enni. Egy-két régi befőtt, talán pár szem krumpli is. Ja és még találok egy kis száraz kolbászt és szalonnát is valahol, mert annak idején a magas koleszterinem miatt feleségem eldugta előlem. A száraz süteményekről és kekszről is el vagyok ám tiltva. No, azt is találtam valahol a polc mélyén. Megegyem vagy éhen halljak? A cukrom most le van…….

Ennem kell, dolgoznom kell, a motor működik. Mi az első teendő?

• Talán az, hogy az éléskamra polcait átrendezzem?
• Netán átnevezem a rántott húst prézlis, lisztes magyarok hétvégi kedvencének?
• Vagy új törvényt írjak arról, hogyan kellene feltálalni, ha lenne?
• Írhatok száz kérdőívet is, miközben a századik radarblokkolót szerelem a tomporomra, nehogy lefényképezzenek, ha gyorsan megyek erről arra.
• Talán az, hogy új törvényt írjak arról, ha a „gordon bleu” vagy a cigánypecsenye van az asztalon, melyiket egyem először? Mert bizony, aki ezzel foglalkozik, az bizony egy kicsit „gordon blöd” és nem jó vezető.

Szóval kedves al- és főispán urak. A „Széll Kálmán” tervben meghatároznám, hogy mim van. Mit lehet még enni? Mit nem adtak el még elődeink az Ufóknak.

Majd szisztematikusan beosztanám, melyik száraz prézli maradvánnyal kezdeném a lakmározást. Ha elég fegyelmezettek és példamutatók lennének, együtt morzsolgatnák velünk, amink még van. Könnyű a kéken villogó luxus limuzinból jóllakottan magyarázni. Nézzék meg a japánokat, nem mentik az irhájukat, ha baj van. Fegyelmezetten nekiállnak az újjáépítésnek.

Mit csinálnék én? Először is kiszállnék a bársonyszékből és a sok karikás autókból. Legalább egy hetet utaznék a BKV valamelyik járatán. Elvegyülnék, mint Mátyás király a tömegben. (Bizony Viktor, ha király akarsz lenni, ezt így kell tenni.)

Utána összeírnám, mink van még és az emberek mire képesek, s mit szeretnének. (Tudom, hogy sokan munka nélkül vagyonokat szeretnének. Igazuk van. Ezt látják a volt és részben a mostani vezetőinktől. Jó tanulók! Követni szeretnék elődeik és a nagy alkotmányozók példáját.) 

Tegye fel a kérdést a tömegben:

- Ki szeretne dolgozni és ki szeretne munka nélkül sok pénzhez jutni?

Lehet, hogy megdöbbenne a látványon? 

Utána tanítani kellene, hogy munka nélkül csak a szövegeléssel nem megy. Ülünk középen, nézünk nyugatra, úgy szeretnénk élni.  Majd nézünk keletre, úgy szeretnénk dolgozni. Hát ez bizony nem megy. Vagy balra vagy jobbra tekergessük a nyakunkat, s viseljük annak minden következményét.

Szövegelek csak én is, ahelyett, hogy mondanám, mit kellene tenni:

• Rengeteg termál vize van az országnak.  
• Rengeteg rosszul kereső orvosa van az országnak (bár már egyre kevesebb, mert mind itt hagynak bennünket).
• Rengeteg építész és építő szakember van munka nélkül.
• A vendéglátáshoz is értünk egy páran.
• Konyhánk és szakácsaink sem piskóták.
• A mezőgazdaságunkról, ami csodákra képes, most nem is beszélek.

Egy szállodás megrendelőm mondta egyszer:

- Van egy kis haszon az etetésen, de nagy haszon van az altatásban.

Tervező csapatommal most tervezzük a tizenkettedik közel nullaenergiás szállodát (megrendelők között csak egy magyar volt), ahol még a zuhanyzóból elfolyó melegvíz energiáját is újra hasznosítjuk. Itthon miért nincs erre igény? Miért a külföldieknek kell dolgoznunk? Miért ők teszik el állandóan a hasznot?

Kedves alkotmányozó urak, nem akarnak egy kicsit nem látszat tevékenységet folytatni? Neki lehetne állni, felmérni a termálvizeket és az országban rengeteg gyógyító központban lehetne a világot etetni, itatni, laktatni, gyógyítani. Ide járna mindenki, aki öreg korára jól megszedte magát, s a svájci kasszája már tele van. Ne felejtsék el, amíg fiatalok vagyunk, nem érdekel az egészségünk, csak sok pénzünk legyen, utána meg nem érdekel a pénzünk, csak visszanyerjük egészségünket.

Szép lassan a svájci bankokból a pénz átvándorolhatna hozzánk. Sok-sok gyógyszállót kellene építenünk. Mi lennénk a világ gyógyító centruma.

Nem! Mi alkotmányozunk, átnevezünk, acsarkodunk, s közben szép lassan éhen halunk.

Kategóriák: Gondolatok

2010. október 20.

Kedves Vásárlónk!

Lakóhajó belsõ tere - Látványterv

• Örömmel értesítjük, hogy őszi leértékelésünk 2010. október 02-án (szombaton) kezdődik!
• Örömmel értesítjük, hogy legújabb értékesítőkkel kapcsolatos tananyagunkat elkészítettük Önnek, melyet itt tölthet le. Ha ma megteszi, 30 %-kal olcsóbban kapja!
• Örömmel értesítjük, hogy csak most és csak Önnek 20%-al kedvezményesebben tudjuk utazását biztosítani!

Ilyen és hasonló levelekből kap talán Ön is százával. Ön mit csinál ilyenkor, netán ugyanazt, amit én? Mert én megnyomom a „delete”, törlés gombot.

Nem is olyan régen volt egy megrendelőm. Fizetés mellett, hozott nekem papírzacskóban egy kiló paradicsomot. Először megijedtem. Csak nem ezzel akar kifizetni?

• Egyen egyet- mondta, s közben kíváncsian nézett rám.
• Lehet, ha ez a fizetségem, nézi mennyire lesz vörös a fejem? Mennyire közelítem meg a paradicsom szinét?

Beleharaptam. Nem fröcskölt le. Ilyen finom paradicsomot még nem ettem életemben soha.

• Hogy csinálta? - kérdeztem, s már a tartozását el is felejtettem.
• A földön termesztettem. Elültettem, neveltem, locsoltam és kész. Ez nem paradicsomgyárban készült vegyszerekből.

A Duna TV-n látom, hogy összefog a falu. A megműveletlen területen krumplit ültetnek, s a termést kiosztják a rászorultaknak. Hát nem sokkal több értelme van?

Miért nem lehet paradicsomot is a sok kihasználatlan földön ültetni? Ezt sok pénzért még külföldön is megvennék.

Mikor döbben már rá ez a sok okos magyar, hogy csak akkor van, ha megdolgozunk érte? Az a sok kis kínai miért dolgozik még ma is annyit, amikor már tele vannak pénzzel?

Örömmel értesít, hogy mától olcsóbban adja? Egy frászt. Rájött, hogy nem tud annyit keresni rajtunk, és kénytelen magát visszafogni. Örömmel? Egy kereskedő, aki örömmel ad valamit olcsóbban? Miért nézzük egymást folyamatosan hülyének? Örömmel meg lehet hódítani egy nőt vagy férfit. Kinek mi tetszik. Örömmel le lehet küzdeni egy akadályt. Örömmel el lehet végezni egy munkát, ha annak eredménye van. Kíváncsi vagyok azonban, ki örül annak, ha valamit olcsóbban eladhat, hogy azon kevesebbet keressen.

Mellesleg nem a termék a drága. A kormány akar túl sokat keresni mindenen. Szinte nem tudunk annyit adózni, hogy az nekik elég lenne. A feudalizmusban sem kerestek annyit a földesurak, mint egy-egy polgármester szeretne.

Kora reggel van, már megint morgok. Igen, de látom, hogyan csinálják azok, akik fejlődnek. Akár hiszik, akár nem, dolgoznak. Viktor most nagy ember lett papíron. A szememben csak akkor válik naggyá, ha a folyamatos mellébeszélés helyett az embereknek munkát szerez, s biztosítja a biztonságos megélhetésüket. Nem csak a saját magáét, hanem a választókét is. Hogyan? Például a szónoklatok helyett betiltja a véres filmeket a TV-ben. Helyette olyan műsorokat engedélyez, amelyek tanítják az embereket mindenre. Táncra, életre, munkára vagy akár matematikára, fizikára.

Sírunk, hogy nincs munkánk, nincs pénzünk? A földjeink nincsenek megművelve. Az emberi agyak véres filmekkel és nem ésszerű, jövőbe mutató dolgokkal vannak megterhelve.

Nekem lenne egy nagy ötletem. Minden nap legalább egy órát olyan műsor legyen a TV minden csatornáján, ahol tanítják az embereket arra, hogy mit hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy unokáink büszkék legyenek ránk. Akinek ötlete van, ingyen hirdethesse. Közben hogyan lehetne pénzt keresni? Minden politikus pénzért, és nem ingyen beszéljen a TV-kben. Ha már hallgatni kell őket, legalább fizessenek érte. Ha a több órás beszédükből néha egy-egy jövőbe mutató, értelmes mondatot mondanak, csak az az egy-két perc legyen nekik ingyenes.

Sokan kérdezik: miközben alternatív energiák, hőszivattyúk telepítésével foglalkozol, mit hőbörögsz annyit, miért nem a rosszul készített rendszerek hibáit  írod meg, hogy az emberek tanulhassanak belőle?

Mert én is ember vagyok. Minden nap, minden órában bosszant, hogy látom, szép lassan, hogyan megyünk bele a csapdába, amit olyan sok „jóakarónk” készít ki nekünk, hogy kikészíthessen velük.

Japánba közel 20 éve járok. Akkor hívtak meg oda először az egyetemre. Ha ott öt percet kések, már úgy kiabálnak velem, majd kiesnek a szájukon. Ott nem képzelhető el, hogy egy előadás 1 perccel később kezdődjön, mint ahogy az meg van hirdetve. Az élet ilyen Taiwanon, Koreában, sőt még Kínában is. Lehet, hogy nem véletlen, pár év és megeszik a világot?

Tanulás, munka, értelem, következetesség! Csak ez vezet ki a válságból. Az ügyeskedéssel még mélyebbre csúszunk le. Majd írják a lapok:

• Örömmel értesítjük, hogy megint nagyot léptünk előre! Állítjuk, miközben mindenben hátracsúszunk évezredeket.

Talán ismerik a viccet:

• Hé te, ott fenn, fordítva ülsz a lovon.
• Honnan tudja maga, hogy én merre akarok menni?

Kedves politikus urak, vagy ne szóljanak bele a gazdaságba, vagy tudják végre, merre akarnak menni és merre akarnak minket vezetni. Ha megadóztatják még jobban azt, akinek már nincs, sokra nem mennek vele. Tudják Önök is, ha a nullát akármilyen számmal megszorzom, az még nulla marad, habár nálunk néha mínuszba is átcsap. Talán akik szétraboltak mindent, vissza kéne tőlük venni. Ez még nem jutott az eszükbe? Netán félnek tőlük?

Ma nagy élményem volt. Nagyszerű dolgot tervezhetek. Lakóhajó, ami nulla energiával működik majd. A tetején lévő hajlékony és az üvegekbe integrált napelem termeli majd a szükséges áramot. Nem csak a világítás, de a benne lévő hőszivattyúhoz szükséges energia is házon, vagyis hajón belül készül majd el. A hőszivattyú a hajó alatt lévő vízből szedve ki az energiát biztosítja, hogy a fantasztikusan gyönyörű lakóhajó szinte nulla energiával működjön. Fűt, hűt, szellőztet, néha a vízen mozog, miközben minden működéséhez szükséges energiát maga termel meg.

Csikós Misi, a hajó formatervezője zseniális koponya. Hogyan tud ilyen gyönyörű dolgokat kitalálni, el nem tudom képzelni. Berci bácsi, a hajó szerkezet tervezője, büszke nyugdíjas.

• Nagyon elégedett vagyok az életemmel, sok szép hajót tervezhettem az elmúlt harminc évben - mondta Berci bácsi, a sajnos már nem magyar hajógyár területén. (Ha még lenne hajógyárunk, ezt sem külföldön kellene csinálni).

Öröm vele beszélgetni, öröm a munkáit nézni. Miért nem beszélget senki ilyenekkel a TV-ben esténként? Lehet, hogy mások is olyan élményekkel feltöltődve feküdnének le este, mint én? Lehet, hogy akkor szépeket álmodnának, s másnap örömmel mennének dolgozni, remélve, hogy egyszer ők is elmondhatják magukról, amit Berci bácsi? Az embereket meg kell tanítani, hogyan kell alkotni, valamit létrehozni! Ez miért nem jut eszébe senkinek?

A sok véres film helyett miért nem tanítják az embereket az élhető jövőre és az alkotás örömére?

Pénteken utazom megint Taiwanra. Sok-sok tárgyalás vár rám a sok kis vágott szeművel. Már alig várom. Imádom őket. Korrektek, szorgalmasak, kedvesek. Az ő életük az alkotásról, a létrehozásról szól. Ismerkedjenek meg Önök is Taiwannal. Csak 100 évvel vannak Európa előtt.

Ha lesz időm, onnan is írok. Addig gyönyörködjenek a nullaenergiás lakóhajóban (életem egyik legszebb munkájában), aminek a fényképét láthatják a blog bejegyzésem elején (sajnos egy bejegyzés egy fénykép). Majd még küldök róla képeket.

Köszönöm Misi és Berci bácsi, hogy tervezhetem mellettetek a hajó energia ellátását. Iparkodom, hogy olyan jó legyen, mint amilyen szépet ti terveztetek.

Kategóriák: Gondolatok

2010. szeptember 29.

Most Önök jönnek, oldják meg az egyenletet!

Monumentális gázvezetéképítés Kínában. 2014-ben egész Kína be lesz csövezve.

Eleinte nem, de később nagyon megszerettem a matematikát, fizikát. Nem kellett hozzá más csak egy jó tanár. Politikától független, logikus tantárgyak. A matematika egy kicsit elvont, de fizikával párosulva csodálatos dolog.

Ha az asztalra teszek egy testet, s arra egy erővel hatok (vagyis elkezdem tolni az asztalon) csak a súrlódás nagyságától függ, hogy mekkora gyorsulással indul el.

Nagyon egyszerű, nem? Nem függ politikától, nem függ attól sem, hogy ki a polgármester. Mi a lényege tehát a fizikának? Ismert paramétereket és ismert törvényszerűségeket teszek be a képletbe, s az egyetlen ismeretlen nagyon egyszerűen kiszámolható. Nem kell hozzá semmilyen fölösleges mellébeszélés.

Nézzük a következő ismert paramétereket:

1,/ Az orosz elnök, Putyin az elmúlt években, mint a kábítószerre, rászoktatta az embereket a gázra. Erősebb államot csinált egyetlen puskalövés nélkül, mint a második világháború után a tankok ezreivel az orosz hadvezetés.

2,/ Az elektromos áramot biztosító atomerőművünkbe is ő adja az alapanyagot. (Totális függőség megoldva!)

3,/ Folyamatos energiafüggőségünk és kényelmünk miatt egyre többet fogyasztunk, életünket már el sem tudjuk képzelni gáz nélkül.

4,/ Az ipari és gazdasági válság miatt az oroszoknál a gáz iránti kereslet pár évvel ezelőtt csökkent.

5,/ Megrengett az orosz gazdaság, mivel fő bevételi forrása az energia szolgáltatás.

6,/ Putyin elmegy pénzt kérni Kínába. Kap, cserébe a gázért. Megkötik a szerződést. Kína becsövezi az egész országot, s abba 2014 után az orosz biztosítja a gázszállítást.

7,/ Schröder vezetésével elkészül a direkt gázvezeték a Balti tenger alatt Kína és Németország között.

8,/ Medvegyev orosz elnök a napokban volt Kínában és megkötötte az évezred legnagyobb energia üzletét a kínai elnökkel. (A részletek még nem szivárogtak ki. Statisztikai valószínűségszámítással, de egyszerű logikával is kiszámítható.)

9,/ Az oroszok a napokban nem voltak hajlandók leülni, tárgyalni a magyar miniszterelnökkel. (Ezt ő maga mondta a tegnap esti TV interjúban.)

10,/ Törökországban most több szállodába terveztük meg, hogyan tudnak áttérni a tartályos gázról alternatív, hőszivattyús energiára. (Nem árt tudni, hogy Törökországban többnyire tartályos gázról biztosítják a melegvíz ellátást és a fűtést, mert olyan kemény, sziklás a talaj, hogy lehetetlen benne csővezetéket építeni. Ez csak nekünk - mert mi sokkal ügyesebbek vagyunk mint bárki más -, sikerül majd a Nabucco vezetékkel. No és persze sokkal gyorsabban, korrupciómentesen építjük meg, még mielőtt a kínaiak becsövezik az országukat.)

Na, innen kezdve jön a fizika és a matematika. Tegyük be a fenti ismert paramétereket egy egyenletbe.  Egyetlen egy ismeretlenünk maradt:

Mi lesz velünk, miután Németországban már készen van, és 2014 után Kínában az egész ország be lesz gázcsövezve?

Ja, és majd elfelejtettem, van még egy peremfeltétel:

Az IMF-en keresztül, ami köztudottan kínai pénz, el vagyunk adósodva a végtelenségig.

Most Önök jönnek, oldják meg az egyenletet. Mi lesz velünk 2014 után?

(Ne felejtsék el közben, nincs fontosabb életünkben, mint az acsarkodás, egymás taposása, pusztítása, s a pár napon belül megtörténő, polgármesterek választása)

Kategóriák: Gondolatok

2010. július 13.

Minek dolgozom annyit?

Egyszer egy barátom megkérdezte:

- Mondd, mi a csudának dolgozol annyit? Minek hajtasz annyit? Megvan mindened.

Napokig gondolkoztam rajta. Tényleg minek dolgozom annyit? Minden nap már hatkor fenn vagyok. Tervezek, rajzolok vagy tanulok. Sokkal több értelme lenne lóbálni a lábam és nem csinálnom már semmit. Sokan teszik ezt még a parlamentben és a hivatalokban is, s jobban élnek ma, mint én. Akkor minek?

Rájöttem!

Amikor az embernek eljön az utolsó 3 perce, mert mindenkinek eljön, akármilyen szövegláda, lógós politikus vagy hivatalnok, sőt legyen akár milliomos vagy milliárdos, eljön nekik is. Szóval, ha ebben az utolsó 3 percben visszanézek az életemre és azt mondhatom:

- Megérte, volt értelme! - hát csak akkor van értelme.

Nem hiszem, hogy érdemeim között büszke lennék arra  (ebben az utolsó három percben), hogy hány embernek nyaltam ki a hátsó felét vagy hányszor alkudtam meg, hogy egy kis előnyhöz, vagy, hogy egy kicsit előbbre jussak. Arra sem lennék büszke, hogy egy hamis szövetség élén, folyamatosan hazudoznék csak azért, hogy még többet furkálódhassak, s egy kis aprópénz reményében még több kárt okozhassak a környezetemnek, embertársaimnak.

Nehéz a mai világban, a sok szélhámos között gerincesnek lenni. Tudom. De hosszú távon megéri! Próbálják ki Önök is. Csak arra koncentráljanak, hogy az utolsó három percben azt mondhassák: életem minden másodpercének volt értelme, s arra büszke vagyok!

Sok mindenen átsegít, még azon is, ha találnék egy millió forintot az utcán és az vissza kellene adnom annak, akié. Nem az a fontos, hogy pillanatnyilag több van-e, hanem az, hogy büszke legyek az életem minden percére!

Nagyon szép munkát kaptam Teddytől. Öt török szállodánál kell kitalálnom, hogy milyen módszerekkel lehet energiatakarékossá tenni az épületek üzemeltetését. A legkisebb szálloda 80 000 m2, a legnagyobb 160 000 m2. Közel egy hetet voltam a szállodákban. 160 oldalas tanulmányban részleteztem, mit kellene csinálni.

• Hová és hány darab napelemet kell elhelyezni?
• Hogyan kell az energiaellátást a tengervízről megoldani?
• Milyen izzókra kell kicserélni a meglévő energiapocsékoló villanykörtéket (Vigyáznunk kell, mert ha elmegyünk a multikhoz, ott a legolcsóbb Kínából származó energiatakarékos világító testeket vásárolhatjuk meg. Ha körülnézünk Taiwanon, Kínában, Amerikában vagy Japánban, látjuk a gyárakban, hogy már olyan töredék energiát fogyasztó izzók is vannak, amik a hagyományos villanykörték színhőmérsékletét biztosítják, miközben tized energiát fogyasztanak).
• Milyen vertikális szélkereket érdemes használni a tengerparton?
• Hogyan lehet felhasználni a hűtőszekrények, a konyha felesleges hőjét.
• Hogyan lehet a klíma berendezésekből felszabadult hőt befogni, újra hasznosítani?
• Hogyan lehet az elfolyó, még meleg szennyvizek energiáját befogni az épület energiaellátásába?
• Hogyan lehet megszabadulni a függőségtől, energiaszolgáltatóktól?

Ezek a problémák nem csak nálunk, de az egész világon problémák.

Teddy felhívott telefonon:

- Csak nem képzeled, hogy ezt a hatalmas anyagot én lefordítom, a rengeteg szakszóval oroszra? (A szállodák tulajdonosai ugyanis oroszok. Orosz fizikusok.)

- Teddy, pedig arra nem sok esély van, hogy én fordítom le, mert a nyolc éves orosz tanulásom után csak annyit tudok, hogy Da meg Nyet.  

- Ok, majd én fordítok - mondta Teddy nem nagy örömmel.

- Ja, meg még valamire emlékszem: Tavaris ucsicselnyica, ja darazsu……….- na innen már nem megy.

Akkor bátyuskám, kijössz Törökországba, eljönnek oda a tulajdonosok is, s szépen előadást tartasz nekik az elképzeléseidről.

Megérkezett a repülőjegy, irány Ferihegy. Be a csőbe. Isztambul. Átszállás. Antalya, kánikula. Kicsit késve jött az autó, ami vitt a több mint öt csillagos szállodába. Egy óra autózás, megérkeztünk. Több mint tíz étterem van nyitva a szállodában 24 órán keresztül, nem volt nehéz valami harapnivalót találni.

Reggel ébresztő. Gyomrom a torkomban. Ma találkozom a tulajdonosokkal, akiknek a három Sheraton szállodájuk mellett van Törökországban öt, Egyiptomban tíz több tízezer négyzetméteres luxus szállodájuk. Tíz órakor kellett megjelennem a kongresszus teremben, hónom alatt a számítógépemmel és az elképzeléseimmel.

Legalább öt méteres hatalmas kétszárnyú ajtó, aranyozott kilincsekkel, előtte két fekete, akiken hófehér frakk, fehér kesztyű és cilinder van.

- Biztos jó helyen vagyok? Túlélem talán ezt is, s nem felejtek el semmit?

A két fehérbe öltözött fekete kinyitja az ajtót. Benn a teremben U alakú asztal, körbe csupa-csupa, fene tudja, kicsoda. Látszik rajtuk a jólét, a gazdagság. A háttérben körbe-körbe megterítve az asztal sok-sok finomsággal. A teremben is van egy pár fekete, fehér frakkban, cilinderben.

Nem értek a ruhákhoz, a luxushoz, de érzem itt az emberek egyénként milliókat érő cipőkben, karórákban, s ruhákban ülnek. Az egész teremben csak két egyszerű ruhában ülő embert láttam. Gondoltam, ők a szálloda üzemeltetői. Az is lehet, hogy fűtésszerelők.

Az előadásom közben senki nem szólalt meg. Mindenki fagyos tekintettel nézett, úgy éreztem magam, mintha a tengerben lennék a néma halak között, akik csak néznek. Üveges szemmel néznek, meg sem szólalnak, csak néznek. Bezzeg a fűtésszerelőnek kinéző rövid gatyások egyfolytában kötekednek. Semmi nincs, amibe bele ne kötnének.

- Ez mi, azt miért, szerintünk az nem jó, milyen hülyeségeket hord maga itt össze? Tengervízre akarja kötni a szálloda fűtését, hűtését? Szennyvízből akar maga megint meleget? Bolond maga? A hűtőszekrényekből kijövő hőt akarja melegvíz készítésre használni? Mennyi hülyeséget hord maga itt össze?

- Teddy ki ez két fűtésszerelő? Nem lehetne őket kikapcsolni vagy egy kicsit kiküldeni? - kérdeztem félénken magyarul, mert Teddy fordított mindent oroszra.

- Nem - válaszolta Teddy halkan- mert ők a tulajdonosok.

- Uhhh, megint belenyúltam a méhecskékkel teli mézes csuporba - gondoltam magamban - itt sem lesz munka, örülök, ha kivisznek a repülőtérre s eliszkolhatok innen békében.

- Most ebéd! Találkozunk ebéd után - közölte röviden oroszul az egyik, idáig folyton kérdező tulajdonos.

Nehéz volt kitalálnom melyik étteremben ebédeljek. Istenem csak ne ott, ahol a szép ruhások és a tulajdonosok válogatnak majd a sok finomságból. Legszívesebben elbújtam volna a föld alá vagy jöttem volna minél hamarabb haza. A legtávolabbi étterembe mentem ebédelni. Majd, mint a jó kisfiú mentem vissza a kongresszusterembe. A szép ruhások és a tulajdonosok majdnem egy órával később érkeztek. Első szavuk volt:

- Ön elmehet, már nincs miről beszélgetnünk.

Vagyis lapátra tettek. Jó, ha épségben hazaérek, s nem lőnek le. Szépen összecsomagoltam és felmentem a szobámba. Meglehetősen magam alatt voltam. Többször átgondoltam. Mit rontottam el? Még egyszer végignéztem az anyagom. Semmit. Ha négy és fél millió dollárt ráköltenek a törökországi szállodákra, az nekik kevesebb, mint két év alatt megtérül. Ezek sem látják a fától az erdőt?

Lementem a hallba. Csak ott volt internet. Felhívtam a barátomat Moszkvában, elmeséltem neki a sztorit.

- András - mondta, miután végig hallgatott mindent - az oroszok ilyenek. Nem ugranak rögtön, belekötnek mindenbe, megrágnak mindent, de utána döntenek, nem tökölnek. Ha rosszul döntenek, akkor sem keseregnek évekig, hanem azonnal új döntést hoznak és megint teljes gőzzel abba az irányba mennek. (Nem úgy, mint a magyarok, keseregnek évekig az elmúlt időszak rossz döntésein, s addig sem csinálnak semmit.) Ne aggódj, meg fogsz tudni időben mindent.

Megtudtam. Teddy várt a hallban.

- Ne keseregj, nem csapnak agyon, nem lőnek le. Megtudsz mindent időben.

Reptér. Repülő cső, átszállás, hazaértem. Még élek.  Napokig magam alatt voltam. Még egyszer és még egyszer átnéztem a tanulmányt, amit írtam. Szerintem nem rontottam el semmit. Eltelt egy hét, két hét, Teddy nem írt. Remélem, legalább őt nem bántották a nagy urak miattam. Remélem, még él.

Ma délelőtt kaptam volt tanítványomtól egy levelet, ami egy kis erőt öntött belém:

Kedves Tanár Úr!

Nem emlékezhetsz rám, mert az Ybl Főiskolán tanítottál engem 1980-81-es tanévben. Már akkor, az amerikai tanulmányutadat követően nagyon sok olyan információt kaptuk Tőled, amiből azóta is élünk. Számomra furcsa, de nagyon tetsző volt, hogy a betokosodott „oktatókkal” szemben mentél. Ma is emlékszem arra, amikor a terveket elmagyaráztad, mit miért és hogyan kell csinálni. Utólagos engedelmeddel azok, akik megmaradtunk a szakmában sokszor mondtuk, hogy figyeljétek meg, ezt a „kissrácot” irigységből úgyis kinyírják, mert a kisujjából kirázza őket.

Dolgoztam tűzoltóként is és sokszor eszembe jutottak, amikor most magukat zseniknek nevezők előbújnak különböző hülyeségeikkel, az akkori előadásaid.

Nagyon örülök, hogy az elérhetőségedet megtudtam. A mostani Alternatív Szabadegyetem előadásaidon történő részvételem nem biztos még, bár jó lenne. 

A 27 éves tapasztalom során összegezve elmondhatom, hogy jó volt a padba eldőlve is figyelni az általad mondottakra, mert a víz, fűtés, belsőcsatorna szerelőknek lehetett szólni, amin meglepődtek. Büszke vagyok rá, hogy a tanítványod lehettem és további sikereket kívánok neked!

Üdvözlettel: W. G. 

Talán egy-egy ilyen levél miatt érdemes annyit dolgozni, tanulni, egyáltalán élni?

Délután kaptam levelet Teddytől:

- András, küldd el a mérnökeid nevét, útlevél számát, küldöm a repülőjegyeket. Hozd ki őket mind a szállodába. Az oroszok elfogadták a tanulmányodat. Nagyon tetszik nekik, kérik a kiviteli terveket.

Megyünk mind a heten!

Igaza van moszkvai barátomnak. Nem keseregni, hanem dolgozni, tanulni és a folytonos múlton való rágódás helyett dönteni kell. Döntés után meg nincs más hátra, mint előre.

Milyen jó lenne, ha itthon is megbecsülnének minket, nem kellene külföldre menni, hogy értelmes munkát végezhessünk. Milyen jó lenne, ha itthon kamatoztathatnánk tudásunkat, és a haszon megmaradna nekünk, magyaroknak.

Kategóriák: Gondolatok

2010. február 3.

Propelleres szárnyas csőtől a Daciáig

Éjszakai hóviharban, egy Dáciában

Mondtam Tamásnak:

- Ne üljünk bele. Túl kicsi.

- Ha már itt van, csak bele kéne menni.

- Legalább fényképezzük le, hogy megmaradjon az utókornak hol végeztük be.

Néztem jobbról, néztem balról, ez a repülő inkább egy propelleres szárnyas csőhöz hasonlított, mint egy igazi repülőhöz. Öreg, kopott, kicsi.

- Te, ha már ilyen öreg és kopott, talán nem esik le épp most? Idáig is csak meg volt, nem hiszem,  hogy a földön kopott meg ennyire. - nézett rám aggódva Tamás.

- Kérjük a kézi poggyászát - szólt ránk a kisegítő személyzet - mert nem fér el a kezében. Hátra tesszük a gépbe.

- Nem fér el? Nincs még kézicsomag rekesz sem?

Már az is gyanús volt, amikor azt mondták:

- Egymás mellé nem tudnak ülni csak egymás mögé.

A sztyuvi nagyon aranyos szőke 1,6 m magas lány volt. Egyedül volt. Lehet, hogy a Malévnél nem találtak még egy ilyen alacsony stewardest, aki ebben a gépben mosolyogva kihúzva tudta köszönteni az érkező aggódókat. Büszkén állt a bejáratnál a kapitány fülke mögött. Végre egy hely, ahol feje a mennyezetig ért.

Bekúsztunk. Lesz, ami lesz. Végül is a seregben harckocsizó, (magyarul tankos) voltam. Egy-két plezúrral azt is mindig megúsztam.  A tankba is csak bemásztunk, menni szegény nem tudott, majd kimásztunk, körülötte egyet-kettőt kúsztunk, másztunk majd ötven fekvőtámasz és készen volt a hadgyakorlat. Egyetemi század, vége volt a napi szivatásnak.

A lépcsőn felmentünk, mert volt neki saját lépcsője, üdvözöltük a sztyuvit, bekúsztunk a helyünkre, lesz, ami lesz összecsuktuk magunkat, leültünk a kis székre szépen egymás után sorban..  Megrázkódott a gép. Mi történt? Elkezdtek forogni a propellerek, rezgett minden, a gép, a szék, a fogam, a lábam. Szóval, minden, ami csak rezegni tud. Elindult. A hajtómű még nem ég?! A pilótafülke ajtaja páncél helyett papundekli. Végül is miért ne? Ki az az őrült, aki egy ilyen repülőnek nevezett propelleres szárnyas csövet akar eltéríteni. Ha bárhová eltérítenék, félúton úgyis elfogyna belőle a nafta.

Gyorsan elaludtam. Jobb, ha álmomban sétálok, vagyis repülök át a túlvilágra. Egész éjszaka terveztem egy hurghadai szálloda napkollektoros, uszodás rendszerét. Reggel vitték a terveket Egyiptomba. Bár én is terveimmel mentem volna a melegbe. Ehelyett megyek Marosvásárhelyre, ahol épp -25 °C van. A családom mindig mondja, nem vagyok normális. Lehet, hogy igazuk van?

Még fel sem szálltunk, elaludtam. Nagy durranásra ébredtem. Csak nem? Lehuppantunk Marosvásárhelyen.  Épp azt álmodtam, hogy a harckocsiban elkezdtünk lőni, mint annak idején a seregben Szabadszálláson.

Marosvásárhely, repülőtér. Kicsi kék épület a felaszfaltozott préri közepén. Amikor ott a Malév gép leszáll, az egész mezőn nincs is más csak mi és egy tűzoltó autó.  Ja és a hatóság.   Útlevélvizsgálat, mint a nagyoknál.

Már többször repültem Marosvásárhelyre. Két éve terveztem az első alternatív energiával működő épületet, az ottani Mercedes szalon tulajdonosának (a vele készült riportot néhány napon belül láthatja Ön is a www.levegokazan.hu oldalon). Muresán, a tulajdonos nagyon meg van elégedve a nap- és földenergiával működő rendszerével. Ez az első ilyen épület Marosvásárhelyen. Maga az épület is fantasztikus, mondhatnám futurisztikus.

Muresán háza hozott egy új munkát. Ez már egy kicsit nagyobb, bonyolultabb. 7 szintes irodaépület. A nap- és földenergiával működő irodaépületet svájci-német AlphainnoTec hőszivattyúval, Roth napkollektorokkal és Japánból importált napelemekkel, vertikális szélkerekekkel terveztük meg. Cél, hogy a meseszép irodaépület, ahol majd építészek, statikusok, épületgépészek dolgoznak, magán hordozzon mindent, ami a jövő házainál természetes és mindennapos lesz.

Cél a közel „0” energiás iroda épület. Vagyis az „Aktív passzívház” elvet szeretnénk megvalósítani nem csak családi házaknál, hanem irodaépületeknél is. („Aktív passzívház”-ról készült riportfilmet lásd a www.levegokazan.hu oldalon.)

A repülőtéren már várt minket Serlock Holmes, más néven F. Józsi. A hatóság túloldalán, pipafüstjének felhőjébe burkolózva, sapkáját orrába húzva türelmesen didergett.

- Hogy utaztatok?- kérdezte.

- Biztosan jól, mert ideértünk. Az út elején összecsuktak, egész úton, mint a bunda, aludtam.

Beültünk a Toyotába, irány a szálloda.

- Most délután van valami program?

- Nincs - felelte Józsi.

- Na, akkor legalább kialszom magam. - aludtam is, amíg bírtam, megártott nekem az a napenergiás hurghadai szálloda. Csak vacsorázni keltem fel.  A vacsorázásban viszont annyira elfáradtam, hogy rögtön visszafeküdtem, s reggelig nagyot aludva, kipihenve mentem jól megérdemelt reggelimet elfogyasztani. A reggelizésbe is elfáradtam, de most már nem lehetett az alvást folytatni. Kár. Vannak az életben nagy problémák.

Serlock alias Józsi már ott volt értünk. Legyömöszöltem a parizert, mert nagyon nem kényeztetik el ám az embert az erdélyi szállodákban szalámival és sonkával. Irány a tervező iroda. Tervismertetés. Mindenki mindent megértett, a terveket elfogadták, most már kezdődhet az építkezés. Egész nap munka, tárgyalás, vacsora, alvás, reggeli. Elmentünk Muresánhoz is. Megnéztük az egy éve működő AlphainnoTec hőszivattyúval, Roth napkollektorral működő rendszerünket, vagyis sajnos már az ő rendszerét. Olyan kár, hogy amikor már végre működik, szép és meleg van, mindig ott kell mindent hagyni.

A szülők közölték velünk, annyira meg vannak elégedve fiúk rendszerével, hogy szeretnék, ha nyáron az ő házukat is átalakítanánk gázfűtésről hőszivattyús rendszerre. Örültek, hogy az irodaépület miatt többet leszünk ott és közben sebtiben, az ő házukat is megcsináljuk.

- Ferihegy nem fogad és nem indít. Intenzív havazás, nem intenzív hókotrás. Mi lesz velünk? Hogyan jutunk haza?

Serlock széttárta a kezét, nagyon szívott pipájába, közölte, lesz, ami lesz, ő holnap indul síelni. Velünk meg csak lesz valami. Megteszi, amit tud. Hívta is a Malévot. Mi lesz most? - aggódott nehogy a nyakán maradjunk, mert akkor a befizetett síelésnek annyi.

Addig ügyeskedett, mígnem megjelent a szállodánk előtt (ott kellett ugyanis várnunk a Malév döntéséig) egy közel 2 méteres, majdnem 40 kg-os nyurga legény. Magyarul nem tudott egy kukkot sem, de románul egészen jól mutogatott. Kötött sapkája nagy körívet írt le a füle alatt, orra felett, szemét is épphogy látni lehetett. Motyogott valamit románul. Intenzíven mutogatott a száz éves taxijára. A szót, hogy Budapest értettük.

- Csak nem ezzel akar minket vinni haza a hóviharba? Este hét óra van.

Félreértést nem tűrő módon intett a csomagtartóra, s a csomagunkat már kezdte is bepakolni. Istenem, milyen jó is lenne az a propelleres szárnyas cső! Minden milyen relatív. Egyfolytában azon gondolkoztam, hogyan fér bele ez a pali, abba a Dáciába. Hosszú pipaszár lábai bele dugva a félmaroknyi fenekébe, jó magasan, mint a zsiráfnak billeg a feje, ott fenn majdnem az égben.

Amikor a motyogás végén szájából elhangzott a Budapest szó, kezdtem érezni a vesztem. Itt most Dacia hóviharutazás lesz.

- Ezzel az alig tíz éves Dacia taxival akar elvinni a hóviharban Budapestre?

Amikor felállt, fejét csak távcsővel láttam. Hogyan vezet ez a pasi ebben az autóban? Ha a hátsó ülésen ül, akkor is útban van a lábának a kormány.

Szigorúan mutogatott a taxijára. Közben dicsérte az autót. Jó ez, jó ez ne aggódjunk. Istenem hol van már a propelleres szárnyas cső? - elkezdtem visszasírni a repülőnek nevezett szerkezetet.

Beültem előre, Tamás hátulra, vezetőnk viszont elfoglalta az egész bal oldalt az első üléstől egészen a csomagtartóig. Még így is útban volt lábának a kormány, amit azonban ügyesen két láb közé kapott. A pedálokat ügyesen nyomogatta. Beszállni sem volt neki könnyű, de amikor ki akart jönni, akkor küzdött csak igazán. A kormánytól a tükörig, a pedáltól a kézifékig, minden útban volt neki.

- Hova megyünk?- mert nem igazán Budapest felé vette útját, miután nagy könyörgésre beültünk a „luxus” taxiba.

- Megyünk a reptérre, felveszünk még két embert. - következtettük a számunkra ismeretlen román nyelvből és a kézzel, lábbal mutogatásból.

- Hová?

- Majd összehúzom magam, mondta. 

Már kezdtünk mindent érteni. Kezdtünk mindent feladni. Tudják, a nagy könyvben minden meg van írva. Közben hallgattuk a híreket: A nagy hó miatt Ferihegy nem fogad, rengeteg a baleset. A hármas úton kamionok keresztben, a négyes úton több autó borult az árokba. A rendőrség helyszínel. A mentők lassabban érnek oda. Mi meg a nyurga legénnyel egy Dacia taxiban indulunk bele a hóviharba. Igazad van családom, nem vagyok normális. Lehet, hogy most megszabadultok tőlem.

- Hogy fér még ide be két ember? Netán a nyurga legény felül a napellenzőre? Végül is a lába még akkor is eléri a pedálokat. Vagy nyitható a tető és majd állva vezet Pestig?

Megúsztuk.  Rájöttek, vagy rövidebb sofőr vagy még egy taxi. Még egy taxi. Egész úton ők CB-ztek, mi meg cidriztünk. Oh, Istenem milyen jó lett volna az a propelleres szárnyas cső. Nem becsültem meg, pedig milyen jót aludtam rajta. Harckocsiztam, lövöldöztem álmomban, most meg cidrizhetek egész úton. Aludni nem merek, az tuti.

10 órát vezettek, néha cigiztek. Végig hazafelé a hóviharban több autót láttunk az árokban, mint az úton. Reggelre meghoztak épségben Pestre.

Rögtön visszafordultak. Vajon most hol vannak? Őket sem irigylem. Sok lusta magyar polgár tanulhatna, mások a kis pénzért mire képesek. A közel két méteres alig 40 kg-os fiú még csak 22 éves. Már oda vissza 20 órát vezet a hóviharban, hogy a betevő falatkája meglegyen. Köszönöm!

Újra itthon! Éljenek a parkolási ellenőrök! Éljen, hogy megint drágább utazni, parkolni, létezni. Még mindig jobb, újabb és újabb büntetést kitalálni, szuper végkielégítést összehozni, mint egész éjszaka a hóviharban vezetni. Mi mindenkinél különbek vagyunk! No és leleményesek. Vagy nem?

Kategóriák: Gondolatok

2009. december 10.

Aberystwyth

 

Aberystwyth aranyos városka Walesben, Anglia nyugati partjánál. Csak az utcák ne lennének annyira keskenyek és a szokásos jobb oldalon lehetne vezetni. Viszont a körforgalmak nagyon jók. A jobbkéz szabály még sokkal jobb: ott logikus, mert az ember a kocsi jobb oldalán ül, onnan neki mindig vagy előre, vagy jobbra kell néznie és ha jön valaki, egyszerűen csak el kell engednie.

Mi persze elmajmoltuk a jobbkéz szabályt, mert egy csöppet sem gondolkoztunk akkor sem, csak lopjuk el az ötletet és vezessük be a szabályt. Ha a nagy angoloknak megy, nekünk is jó lesz. Csakhogy mi az autó bal oldalán ülünk. Ha onnan a jobbkéz szabályt meg akarjuk adni a másik autósnak, a jobb oldalon mellettünk ülő fejétől nem látunk semmit. Szuper! Miért nem gondolkozunk előbb egy kicsit, s csak utána majmoljuk le a nagy nyugatiakat? Egy rossz döntés, logikus gondolkodás nélkül, és milliók szenvednek. Persze, az itthoni karosszéria lakatosoknak jó.

Egész Anglia körforgalomból, kövekből, birkákból és nem igazán sokkal okosabb emberekből áll, mint mi vagyunk. Mégis miért megy nekik sokkal jobban, miért ők a világ egyik vezető nagyhatalma? Miért van az, hogy sok mindenben, legalább is az épületgépészeti tudományokban közel 100 évvel vannak mögöttünk, mégis piacvezetők? Azért, mert tisztelik egymást, tisztelik az őseiket, tisztelik a királynőt és mindent, amire apáik azt mondták, hogy tisztelni kell. Nem arra fordítják az energiájukat, hogy folyamatosan, szünet nélkül fröcskölnek egymásra mindenhol. Nyilvánosan, nem nyilvánosan, TV-ben, rádióban, utcán, s mindenhol ahol ember megfordul. Nem graffitizzák össze az épületeket, csak a kijelölt helyen tombol az a pár festékes őrült. Vigyáznak az egyébként rozzant épületeikre. Többnyire faházakat építenek, s a falakat, födémeket sok helyen csak a tapéta és szőnyeg tartja össze.

Az angol épületgépészetről jobb, ha nem beszélünk. A csatornacsöveket épületen kívül, az épület falán vezetik le. A mosdótól a lefolyó kimegy az épület falán és vidáman beköt az egy emelettel magasabb szintről, szintén az épület falán kívül lejövő WC csőre. Kívülről sok angol épület úgy néz ki, mint egy csontváz, ahol a csatorna csövek jelentik a csontokat. Brrrrr, nem igazán szép látvány, de mégis védik, vigyázzák, tisztelik, mert őseik építették.

Nem kell attól félni, hogy felgyújtják, pedig gyúlékonyak, hiszen fából vannak, vagy összemocskolják unatkozó, festékmániás őrültek. Szóval egész egyszerűen tisztelik a mások és apáik munkáit.

Nem kéne már végre nekünk is rájönnünk arra, hogy nagyon rövid ideig vagyunk a Földön és ahelyett, hogy szinte egész idő alatt romboljuk a másik munkáját, küzdünk a másik ellen, inkább összefognánk? A Fidesz az MSZP ellen és fordítva.

Most veszem észre, ahogy leírtam, a Fidesz-ben több kis betű van, mint az MSZP-ben. Nem kéne gyorsan valami bizottságot felállítani, hogy ez mégis csak disznóság? A Fidesz is érdemel annyi nagybetűt vagy nem?

Kis betű, nagybetű, tök mindegy. Mikor jönnek végre arra rá, hogy tök mindegy? Rövid ideig a Földön tartózkodó emberek, akik mindent elkövetnek, hogy a másiknak rosszabb legyen. S mindenki csak úgy tudja a felemelkedést elképzelni, ha a másokon tapos. Inkább gyártsunk létrákat, oszlopokat, s találjunk ki mindent, hogyan lehet azokra felmászni. Kiabáljuk, mi vagyunk a legjobbak, hátha a végén még más is elhiszi. Az angolok is ezt teszik és mi el is hisszük. Pedig építészetet tanulhatnának tőlünk ők is.

Visszatérve Aberystwyth-re. A banyák banyája volt a házinéni. Nem tudtam koncentrálni, csak arra a két fogára, ami tartotta az egész protézisét. Mikor rám mosolygott, majdnem szaladtam a szobámig ijedtemben. De hát megint oda kellett hozzá mennem, mert a csodaszoba melletti fürdőszobában az Istennek nem akart folyni a melegvíz.

- Tessék mondani, a méregdrága szállodai szobában, hogy a fenébe kell végre elérnem, hogy a jobbra hideg, balra meleg csap valamelyikéből végre folyjon a melegvíz? - Persze ezt nem mondtam, csak gondoltam, s közben szuper udvarias angol tudásomat elővéve, megkérdeztem:

- Tessék mondani, ebben a nagyon szép szállodai szoba fürdőszobában milyen imát kell elmondanom, hogy végre melegvíz is legyen?

- A fürdőszoba közepén, a mennyezetről lóg le egy madzag. A végén van egy kis piros műanyag karika- csattogta, a szájából mindjárt kieső protézissal - azt kell meghúzni. 

Fel nem fogtam, mit magyaráz. Madzag a fürdőszoba közepén, ami a mennyezetről lóg le? (Próbálják ezt pösze protézis angolságra fordítani.)

Mentem vissza a fürdőszobába. Tényleg ott lógott a madzag. A vége már olyan koszos volt, hogy kerestem egy papírszalvétát, azzal húztam meg. Hozzányúlni nem volt sok kedvem. S láss csodát, a melegvíz elindult.

Elindult, de hogyan? A fajansz csap egyik sarkában van a melegvíz csap, a másik sarkában a hidegvíz csap. Ha langyos vízben akarunk kezet mosni, több variáció van:

1. Fel kell venni egy jobbra-balra kézrángatás frekvenciát. S, ha a ritmus megfelelő, és épp annyit van a kezem a hidegvíz, mint a melegvíz alatt, akkor a tenyeremben előbb-utóbb langyos víz lesz. Vigyázni kell azonban, hogy a rángatós módszerrel nehezen megszerzett, egyik oldalon lévő hidegvíz ki ne folyjék a kezemből, amíg átérek a melegvíz oldalra.
2. Van egy egyszerűbb módszer is. Be kell dugni a dugót, amit nem könnyű megtalálni, mert a mosdó alatt van (ha van), szintén egy madzagon, ami nem mindig ér el a mosdó aljában elhelyezett lyukig. Ekkor viszont meg tudjuk vizsgálni a kezünkről folyamatosan leváló piszkot, mert a víz arányosan egyre szürkébb lesz. Ha a kezünk már tiszta, mert minden szürke moszat a vízben van, kezdhetünk azon gondolkozni, hogyan öblítjük le még egyszer a már tisztára mosott kezünket.

Újabb változat: vagy következik megint a rángató módszer, vagy a már jó koszos, szappanhabos, undorító mosdóban lévő vízben, de már csukott szemmel merítjük be kezünket. Ön melyik módszert helyezné előnyben?

Mert én inkább kicserélném egykarúra azt az istenverte idétlen két csapot. De nem, az angolok még ezt is tisztelik, nem cserélik, mert az őseik úgy találták ki és akkor annak úgy kell lennie.

Egy helyen volt értelme a két csapnak. A fürdőkádnál. Ott is a kád egyik sarkában volt a hideg-, a másikban a melegvíz csap. A második fürdéskor rájöttem arra, hogy ha a hidegvíz csapot úgy nyitom ki, hogy a kád végétől kb. 20  cm-re lövi el a vizet a kádban, a melegvíz csap viszont legalább 50 cm-re, akkor lesz jó a vízhőmérséklet, amikor abba beülök.

Szuper, máris lenne egy újításom. A kád aljában meg kellene kék festékkel jelölni, hová spricceljen a hidegvíz csap, s piros festékkel, hogy hová a meleg. Nem kéne hőmérő, mindig ideális lenne a vízhőmérséklet. Szerencsére az angolok nem tudnak magyarul, így ezt nem értik meg, s nem lopják el szabadalmi ötletemet.

A tanulság az, hogy még ilyen sok ósdi dolog mellett is lehet piacvezetőnek lenni, csak tisztelni kell mindent, amit elődeink létrehoztak, tisztelnünk kell egymást, egymás gondolatait, s nem kell automatikusan mindent lerombolnunk, mert azt nem mi találtuk ki.

Nem a kis betűk és nagybetűk száma a lényeg, hanem az, hogy a mögötte lévő gondolatokban a szeretet vagy a gyűlölet dominál. Ne felejtsék el a közmondást sem, amikor a TV-ben ezt a sok okos politikust látják:

Okos ember hülyéskedik, hülye ember okoskodik.

Kategóriák: Gondolatok

2009. december 3.

Wales, a fordított ország

Jól eltűntem, mi tagadás, de mostanában olyan sok munkám lett, magamat is alig találom meg.

Mikor is írtam utoljára? Amikor mentem munkát vállalni Angliába. Attilát is vittem magammal, lásson világot és fiatal kora ellenére mondhassa el magáról, már repülővel jár tervezői művezetésre.

Amikor életemben először ültem repülőn, egy percre sem hunytam le a szemem. Minden pillanatot élvezni akartam. Izgultam, szinte a pilóta helyett vezettem a gépet. Attila aludt, édesdeden aludt.

Talán azért, mert beindult nála egy védekező reflex? Olyan csúnya undok banyák voltak a stewardesek, hogy igazat adtam neki. Jobb egy British Airways repülőn aludni, mint ezeket a csúnya lányokat látni és undok felsőbbrendű vigyorukat fogadni. Nem kedvesek. Majdnem olyanok, mint a magyar eladók. Mosolyogni nem tudnak, szinte engedélyt kell kérnünk tőlük, hogy a gépen meghunyászkodhassunk.

Nagy durranással megérkeztünk. A csúnya banyákkal feltöltött szárnyas cső lehuppant a világ egyik legnagyobb repülőterére, Londonba. A fogadtatás hasonló, semmi mosoly, semmi olyan, amiért az ember megint arra vágyik, hogy ide jöhessen. Mindegy, itt vagyok, munkát vállalni jöttem és nem mosolyogni.

Kibéreltem egy autót. Ha lúd, legyen kövér, Mercedest. Minden össze volt benne keverve. A kormány jobb oldalon, a sebességváltó a balkezemnél, szerencsére az index és az ablaktörlő kapcsolója a megszokott helyen. Irány az út másik oldalán. Próbálják ki egyszer, milyen a másik oldalon menni, miközben minden a kocsiban máshol van. Jobbra nagy ívben, balra kis ívben és így tovább, s minden őrült a másik oldalon megy. Nahát, az első két nap, bár már vezettem a jobb oldalon, nem volt valami nagy élvezet. Szerencsére csak egyszer mentem mindenkivel szembe, de akkor egy nagyon nagy reflektoros autó döbbentett rá arra, hogy ő jön a jó oldalon. Hirtelen visszaugrottam a jobb sávba, de ekkor a mögöttem lévő nagy dudálásba kezdett. Szemből nagy dudálós, nagy reflektoros autó, hátulról meg csak dudál, dudál. Megúsztam. Nem mentem neki senkinek. Nem én tehettem róla.

Irány Wales, ami Londontól pár száz kilométerre van nyugatra. Vagyis pár száz mérföldre, mert bizony ám, nem mindegy. Hagyján, hogy mérföld, de ráadásul szárazföldi mérföld, mert a tengeri mérföld még csak véletlenül sem annyi, mint a szárazföldi.

Egyik körforgalom után a másik, s mindent fordítva kell csinálni. Adrenalin szintem az egekben, s a java még hátra van. Ahogy beértünk Walesbe, az utcák, vagyis inkább utcácskák leszűkültek a felére. Ez még mind semmi, a baloldalon, szinte mindenhol 2 m magas kőfalkerítés (hogy az állatok ne jöjjenek ki a mezőről az útra). (Lehet, hogy Magyarországon is ilyen magas, kőfalkerítést kellene emelni, hogy az a sok agresszív állat ne tudjon az utakra jönni?) A baloldali tükör állandóan 2-4 cm-re volt ezektől az átok kőkerítésektől. Nem csak rövid szakaszokon. Nem, végig az ország egész területén. Mondanom sem kell, a gyomrom folyton hol volt. Minden egyes kilométer után hálás voltam a mindenhatónak, hogy a tükröm még megvan. Mert ebben a fordított világban, tükör nélkül nem lenne semmi vezetni.

Megérkeztem Aberystwyth-be, ahol egy angol milliomosnak kell egy luxus házba, komplett szinte nullaenergiás házat tervezni. Napelem, szélkerék, ami áramot termel, földenergia hasznosítás, amivel a fűtési-, hűtési költségeket minimalizálni lehet. Mellesleg azóta már meg is terveztük (Attilát Csipkerózsika álmából még időben felébresztettem), a tervezési díjat minden további nélkül meg is kaptuk, sőt már el is költöttük. 82%-át már be is fizettük a jól működő magyar költségvetésbe. Remélem, szép új repülőt tud venni rajta valamelyik polgármester., bár a tervezési dij, amit kaptunk, a légcsavar egyik csavarjára sem lenne elég. Mégis többet kaptunk, mint amit itthon bárki is ad nekünk. Nálunk ugyanis a tudás nincs megfizetve, talán ezt tudja Ön is. A tudásnak nálunk nincs értéke. Ugyanis itthon csak az okos politikusok vannak jól megfizetve.

Időutazás Taiwan és Anglia között. Taiwan kétszáz évvel van előttünk, Anglia száz évvel van mögöttünk az épületek körüli technikai megoldásokat tekintve. Miért veszítünk el mégis mindent, minden percben? Sokat gondolkoztam ezen. Rájöttem. A következő írásomban elárulom Önöknek is.

Kategóriák: Gondolatok