2011. március 23.
Blog a királynak
Régen nem írtam, nem csoda. Jön a sajtófigyelő, s a cenzúra. Nem szokásom a kormánypártot dicsérni. Mennyibe fog ez nekem kerülni?
Akkor is elmondom a magamét! Legfeljebb benne leszek az alkotmányban, mint közveszélyes bűnöző.
Képzeljék el, hogy otthon leülnek a szobába, mert éhesek. Az éléskamrámban már alig van mit enni. Egy-két régi befőtt, talán pár szem krumpli is. Ja és még találok egy kis száraz kolbászt és szalonnát is valahol, mert annak idején a magas koleszterinem miatt feleségem eldugta előlem. A száraz süteményekről és kekszről is el vagyok ám tiltva. No, azt is találtam valahol a polc mélyén. Megegyem vagy éhen halljak? A cukrom most le van…….
Ennem kell, dolgoznom kell, a motor működik. Mi az első teendő?
- Talán az, hogy az éléskamra polcait átrendezzem?
- Netán átnevezem a rántott húst prézlis, lisztes magyarok hétvégi kedvencének?
- Vagy új törvényt írjak arról, hogyan kellene feltálalni, ha lenne?
- Írhatok száz kérdőívet is, miközben a századik radarblokkolót szerelem a tomporomra, nehogy lefényképezzenek, ha gyorsan megyek erről arra.
- Talán az, hogy új törvényt írjak arról, ha a „gordon bleu” vagy a cigánypecsenye van az asztalon, melyiket egyem először? Mert bizony, aki ezzel foglalkozik, az bizony egy kicsit „gordon blöd” és nem jó vezető.
Szóval kedves al- és főispán urak. A „Széll Kálmán” tervben meghatároznám, hogy mim van. Mit lehet még enni? Mit nem adtak el még elődeink az Ufóknak.
Majd szisztematikusan beosztanám, melyik száraz prézli maradvánnyal kezdeném a lakmározást. Ha elég fegyelmezettek és példamutatók lennének, együtt morzsolgatnák velünk, amink még van. Könnyű a kéken villogó luxus limuzinból jóllakottan magyarázni. Nézzék meg a japánokat, nem mentik az irhájukat, ha baj van. Fegyelmezetten nekiállnak az újjáépítésnek.
Mit csinálnék én? Először is kiszállnék a bársonyszékből és a sok karikás autókból. Legalább egy hetet utaznék a BKV valamelyik járatán. Elvegyülnék, mint Mátyás király a tömegben. (Bizony Viktor, ha király akarsz lenni, ezt így kell tenni.)
Utána összeírnám, mink van még és az emberek mire képesek, s mit szeretnének. (Tudom, hogy sokan munka nélkül vagyonokat szeretnének. Igazuk van. Ezt látják a volt és részben a mostani vezetőinktől. Jó tanulók! Követni szeretnék elődeik és a nagy alkotmányozók példáját.)
Tegye fel a kérdést a tömegben:
- Ki szeretne dolgozni és ki szeretne munka nélkül sok pénzhez jutni?
Lehet, hogy megdöbbenne a látványon?
Utána tanítani kellene, hogy munka nélkül csak a szövegeléssel nem megy. Ülünk középen, nézünk nyugatra, úgy szeretnénk élni. Majd nézünk keletre, úgy szeretnénk dolgozni. Hát ez bizony nem megy. Vagy balra vagy jobbra tekergessük a nyakunkat, s viseljük annak minden következményét.
Szövegelek csak én is, ahelyett, hogy mondanám, mit kellene tenni:
- Rengeteg termál vize van az országnak.
- Rengeteg rosszul kereső orvosa van az országnak (bár már egyre kevesebb, mert mind itt hagynak bennünket).
- Rengeteg építész és építő szakember van munka nélkül.
- A vendéglátáshoz is értünk egy páran.
- Konyhánk és szakácsaink sem piskóták.
- A mezőgazdaságunkról, ami csodákra képes, most nem is beszélek.
Egy szállodás megrendelőm mondta egyszer:
- Van egy kis haszon az etetésen, de nagy haszon van az altatásban.
Tervező csapatommal most tervezzük a tizenkettedik közel nullaenergiás szállodát (megrendelők között csak egy magyar volt), ahol még a zuhanyzóból elfolyó melegvíz energiáját is újra hasznosítjuk. Itthon miért nincs erre igény? Miért a külföldieknek kell dolgoznunk? Miért ők teszik el állandóan a hasznot?
Kedves alkotmányozó urak, nem akarnak egy kicsit nem látszat tevékenységet folytatni? Neki lehetne állni, felmérni a termálvizeket és az országban rengeteg gyógyító központban lehetne a világot etetni, itatni, laktatni, gyógyítani. Ide járna mindenki, aki öreg korára jól megszedte magát, s a svájci kasszája már tele van. Ne felejtsék el, amíg fiatalok vagyunk, nem érdekel az egészségünk, csak sok pénzünk legyen, utána meg nem érdekel a pénzünk, csak visszanyerjük egészségünket.
Szép lassan a svájci bankokból a pénz átvándorolhatna hozzánk. Sok-sok gyógyszállót kellene építenünk. Mi lennénk a világ gyógyító centruma.
Nem! Mi alkotmányozunk, átnevezünk, acsarkodunk, s közben szép lassan éhen halunk.
Kategóriák: Gondolatok