2014. március 2.

Egy kis utazás, egy kis szakma

Sok minden történt azóta, hogy nem írtam a blogomba. Bejártam a fél világot. Sok épületgépészeti, energetikai, hőszivattyús rendszert igazságügyi szakértettem.

Sokat bosszankodtam, mert miközben az “ ország jobban teljesít”, nekünk megélhetési gondjaink vannak. Külföldön kell munkát keresnünk.

Soha nem éltünk olyan nehezen, mint amióta az ország jobban teljesít. Nem panaszkodom, ha már pénzünk nincs, legalább szép munkáink vannak:

• Budaörs legnagyobb áruházainak készítjük az energia auditjait.
• Magyarország két legnagyobb gyárától kaptunk gyönyörű megbízást. Meg kell vizsgáljuk, hogyan tudnának a technológiában, épületeikben energiát megtakarítani, azt újrahasznosítani.

A feladatok szépek, de mindenki töredékét fizeti annak, mint amennyit a mi munkánk ér. Általában a tervezési díj, amit kapunk, a megrendelőnek egy-két hónap alatt megtérül, Magyarországon mégsem akarják a tudásunkat megfizetni. Mindenki csak annyit akar adni a tervekért, amennyit a papír ér, amin a tanulmány- és részletterveket átadjuk neki.

Annyit keresünk, hogy épp az éhbérre elég, de eltartjuk drága kormányunkat. Fizetjük az adót, az Áfát, hozzájárulunk a lázas focipálya építésekhez. Uraim, mikor értik meg, hogy már nem bírjuk. Úgy alkotni, az országnak, üzemeknek, gyáraknak, épületeknek energiát megtakarítani, hogy közben mi fázunk, mert az utolsó bőrt is lehúzzák rólunk, nem megy.

Kénytelenek vagyunk külföldön munkákat vállalni. Régebben (amikor az ország még nem teljesített ennyire jól) annyi munkám volt, hogy Budapestet sem kellett elhagynom soha. Most meg repkedek Hong Kong és Venezuela között, hogy megéljünk, miközben itthon még a 30 m2-es lakások energia felmérését, épületgépészeti terveinek készítését is elvállajuk, hogy az egyre nehezedő adóinkat be tudjuk fizetni.

Nem mondom, változatos a munkánk. Egyik percben venezuelai, saudi, taiwani milliomossal tárgyalunk (persze a munkánk árát ők sem nagyon akarják megfizetni), de legalább szép feladatokat rendelnek meg tőlünk. Majd két perc múlva már kúszunk, mászunk egy lakótelepi kis lakásban, hogy megállapítsuk, hol folyik el a lakó pénze. Mi a rossz? A fűtési rendszer vagy a villanyóra? Mitől kerül neki olyan sokba a fűtésszámla?

Vettem egy profi hőkamerát. Hetekig alkudoztam, kértem árat Amerikától Japánig. Megvettem a legolcsóbb helyen, de még így is nagyon sokba került. Miért természetes mindenkinek, hogy teljesen ingyen beülünk az autónkba, utazunk több száz kilométert méregdrága eszközeinkkel, hogy felmérhessük “Köszönöm szépenért” az épületüket?

Energiaracionalizálási tanulmánytervet vagy részletes kiviteli tervet készítünk, amivel milliókat takaríthat meg (tervezési díjunk általában egy-két hónap alatt térül meg), mégis ezt nagyságrendben ingyen várják el tőlünk. Hab a tortán, hogy miután kis pénzünket megkapjuk, be kell fizetni 27% Áfát.

• De hát azt odaadják a megrendelők. Az nem a te pénzed - mondják a “szakemberek”.

Igen, de sokkal kevesebben tudnak bármilyen munkát megrendelni, mert zsebükben kellene, hogy legyen 27%-kal több, mint amennyit azért a munkáért fizetni szeretnének. Kedves “szakemberek”, ezt mikor értik meg?

Pár hónappal ezelőtt Szaud-Arábiában voltam. Egy olajsejk hívott meg épülő, több ezer négyzetméteres házába, ahol csak a földszinten lévő 11 m magas uszodája 600 m2 területet foglal el.

Riyadh szélén egy kis ótvar szállodában laktam. Mikor elmondtam neki, melyik környéken van a szálloda, ahol lakom, közölte, hogy az neki messze van és nem akar értem jönni. Fogjak egy taxit és menjek a város egyik legdrágább szállodájába, az Intercontinentálba, ott találkozunk.

Fogtam egy taxit. Rendes volt az olajmilliomos, a szállodában meghívott egy teára. A taxi költségből pár hónapot teázhattam volna. Mindegy. Megállapítottam, hogy ott sem különbek a gazdag emberek.

Majd elvitt az épülő házához. A legdrágább, legnagyobb BMW jobb első ülésén, mellette ültem. Az autó állandóan harangozott.

• Miért harangozik ez az autó? - kérdeztem.
• Valami baja van, s azt harangszó jelzi - válaszolta.
• Akkor miért nem viszi el a javítóba?- kérdeztem ártatlanul.
• Majd, ha több hibája is lesz, egyszerre viszem megjavíttatni.

Vagyis, ha a több tíz milliós luxus BMW már harangozik, csörömpöl, zörög, csattog, Verdi traviátáját játssza a motor, akkor viszi csak a szervízbe. Így spórol.

• Megint sikerült kifogni a világ másik végén is egy szarrágó megrendelőt - gondoltam magamban.

Órákig tartott, amíg a vége-hossza sincs házat átnéztem. Majd bevitt az irodájába, ahol el kellett mondanom az elképzeléseimet, hogyan csinálnék energiatakarékos rendszert a házába.

• Az sok, ez is sok, minden sok - mondta.

A nullát is sokallta. Másnap megkérdeztem Szaudban a magyar nagykövetet:

• Miért sokall mindent itt egy olajsejk? Belefulladnak a pénzbe.
• Mert nincs adó, nincs Áfa és az utcán a kútnál egy liter benzin 35 Ft-nak megfelelő rial (szaud-arábiai pénz).
• Miért érdekli őket az alternatív energia, ha tele vannak olajjal és pénzzel?
• Mert ők már tudják, meddig van olajuk. A pénzt nem szereti kiadni senkinek, azért olyan gazdagok. De előre gondolkoznak.

Hát igen, édesanyám is állandóan azt mondja:

• Addig spórolj, édes fiam, amíg van miből.

Hát ők teszik. Előre gondolkoznak. Belegondoltam, milyen borzasztó lehet a szaudi emberek élete. Rengeteget keresnek, a benzint fillérekért kapják, akkora autókkal járnak, hogy távcsővel kell lenézni az utcára a kormány mögül. Szegényeknek mennyit kell törniük a fejüket, hogy a pénzüket mire költsék. Hála Istennek, pénzük egy részét már alternatív energiára költik. Ezért hívtak meg.

Lehet, hogy nem véletlen, hogy a határon mind a tíz ujjamról ujjlenyomatot vettek, majd szemüvegben és szemüveg nélkül is minden irányból lefényképeztek? Idegennek, ha alternatív energiával foglalkozik, könnyebb bejutni a Pápa rezidenciájába, mint Szaud-Arábiába?

Kategóriák: Utazások, Energia megtakarítás

« Vissza