2008. január 27.
Magyarországon a cégvezető nem más, mint egy cirkuszi tányérforgató és egy állami adóbehajtó szerves egésze
Minden normális országban a cégvezetőt azért találtak ki, hogy állandó törvények mellett, szakmájára koncentrálva egyenletes munkával vezesse a cégét, melynek eredményeként a cég alkalmazottai annyit tudnak keresni, hogy legyen pénzük a megélhetésre, netán két hét nyaralásra, ahol regenerálódni tudnak, hogy azután megint hasznot termelhessenek az államnak és maguknak is, biztosítva ezzel nem csak maguk, de gyerekeik, nyugdíjas szüleik megélhetését is.
Mi van ezzel szemben nálunk? Egy cégvezetőnek mindenhez kell értenie, a könyveléshez, a pénzügyekhez, a joghoz, a marketinghez, a szervezéshez, a munkaszerzéshez, a munka szervezéséhez, stb. Jósnak kell lennie, hogy kitalálja, mit hoz a holnap. Figyelnie kell az állandóan, még éjszaka is változó rendeletekre.
Van ugyan támogatás, de ember legyen a talpán, aki megérti annak lehetőségét, módját, hogyan lehet igénybe venni. Figyelni, figyelni, résen lenni, éppen hol lehet hitelt, támogatást kapni, vagy hogyan változnak percről percre a jogszabályok, a feltételek? Ja, hogy későn értünk oda és a pályázati kiíráshoz külön tolmács kell, mert sokszor nem is magyarul van írva? Nincs szerencsénk, erről is lecsúsztunk. Nem baj, a bennfentesek megkapták. Pályázat figyelők garmada teszi el a hasznot, mert mint a lesi puskások figyelik a kiírásokat? Már csak azt kell figyelnünk, hogy a pályázatfigyelők mennyire figyelnek.
Ki bírja ezt tartósan? Nem az lenne a normális, hogy dolgozzunk tisztességgel, tanuljuk folyamatosan a szakmánkat, fejlesszük a tudásunkat, hogy minél jobb munkákat tudjunk letenni az asztalra? Biztosan ismerik azt a cirkuszi mutatványt, amikor több rúdon több tányért forgatnak és mindig ahhoz a tányérhoz rohannak, hogy jobban felpörgessék, amelyik épp leesni készül. Valahogy én is ezt érzem, hol ide, hol oda kell rohannom, hogy a tányérok a cégben nehogy leessenek. Valamelyik időről időre azért mégis leesik, de nem mindegy, hová és kinek a fejére. Többnyire az enyémre.
Miért kell adóbehajtóként dolgoznunk?
Gondoljunk csak bele, az esetleges építtető, aki sokszori adózás után nagy nehezen összespórolta azt a kis pénzt, amiből életének a szükséges minimumát meg akarja teremteni - hogy ne az ég alatt, hanem lakásban lakjon -, eljön hozzánk, s megrendeli lakásának a korszerű fűtési rendszerét.
A napenergia, földenergia, levegőkazán és a többi alternatív energiával ellátott épület ma már nem luxus. Ezen korszerű berendezések bekerülési költsége minimálisan több csak, mint egy hagyományos fűtési-hűtési rendszer. Túlélés és a normális emberi belső késztetés vezérel mindenkit, amikor ma már ilyen módon és nem a szennyező, drága olajjal, gázzal akar fűteni.
A napokban a Kossuth rádió riportere kérdezte meg az egyik, már két éve levegőkazánt használó nyugdíjas urat:
- Mondja csak, honnan volt magának annyi pénze, mint nyugdíjasnak, hogy Alpha-Innotec levegőkazánt vásároljon? Ez csak a gazdag emberek sportja, nem?
- Nem - válaszolta Gyula úr - az a gazdag emberek sportja, ha ma gázfűtésre áll rá, amikor már mindenki tudja, hogy pár év múlva, ha még egyáltalán lesz gáz, csillagászati összegekbe fog kerülni.
- Mennyivel került önnek többe a beruházás és mennyivel fizet ma kevesebbet gázszámla helyett, mert ha jól tudom, a levegőkazán villannyal működik.
- Kedves riporter úr- válaszolta Gyula úr- számításaim szerint a berendezés mai gázáron is három év alatt megtérül és utána minden harmadik évben még egyszer megtermeli magát, tehát nem fogyaszt, hanem pénzt termel.
- Hol tudok meg bővebbet erről a levegőkazánról? - kérdezte ezek után a riporter…
(A legújabb levegőkazánokról információk: www.geosolar.hu/html/prospektus/levegos_hoszivattyu.pdf)
Visszatérve az adó behajtásról:
Mire kényszerít minket, vállalkozókat, dolgozókat a láthatatlan, féktelen éhségű állam? Arra kényszerít minket, hogy vegyünk el a szerencsétlen építkezőtől, a már többszörösen leadózott pénzéből először 20%-ot (az Áfát). Ez még nem elég. Tegyünk minden termékre még annyi hasznot, amiből még mi is ki tudjuk fizetni azokat az irgalmatlan magas adókat, amiket mint büntetést kell befizetnünk a feneketlen kasszába. Büntetést, mert embereket alkalmazunk (vállalkozói adó, iparűzési adó, külön adó, rehabilitációs adó, stb.) A 43% Tb-t, hogy mire fizetjük, ne kérdezzék, mert nem igazán sikerült megfejtenem. Önök talán tudják?
Önök tudják, hogy mit kapunk cserébe ennyi adó, járulék és hókuszpókusz befizetéséért? Mert én tudom! Idegösszeomlást, cukorbetegséget, letargiát, rossz hangulatot, s mindent, ami az egészségünkre káros. Végül is jól csinálják.
Egy a lényeg! Előbb, mint nyugdíjas lennél, pusztulj el, hogy ne kerülj pénzébe az államnak.
Biztosan a termékek a drágák? Biztosan a korszerű fűtési rendszer a drága? Biztosan az alternatív energiák használata drága? Nem! Nem a kötelezően rárakott adók miatt olyan drága minden? Gondolják végig minden 100.- Ft-ból mennyi marad annál a szerencsétlen vállalkozónál, aki még merészel valamit tenni ebben az országban? Mindenki kedvét el kell venni attól, hogy dolgozzon?
Tény, ami tény, büszkén dőlök hátra minden este a fotelban. Büszke vagyok arra, hogy államunk vezetői jól élnek. Fizetésük fölött pár milliót, számla nélkül, természetesen arra költhetnek, amire akarnak. Ha hibáznak, kapnak annyi végkielégítést, hogy abból még az unokájuk is fényesen megélhet, miután áthelyezik őket egy másik jól fizető állásba.
Ja és az üvegzseb, az is van. Az a mienk.
Kategóriák: Gondolatok