2007. szeptember 3.
Levegőkazánnal a kőröshegyi viadukton
|
Kültéri levegõkazán |
Nagy dologra vállalkoztam, hátamban egy levegőkazánnal átszelem a kőröshegyi viaduktot.
Zsolt, egyetlen gépkocsivezetőnk már hetek óta otthon van, sörözget, TV-t néz, pihenget. Kutyáját néha megsimogatja, de megemelnie már nem szabad a fél kilós, kutyának nevezett csipogó szerkezetet, mert sérvvel műtötték. Nem tudom mi lesz, 6 hónapig állítólag nem emelhet. Nem volt más hátra, mint előre. Valakinek el kellett vinni az 500 kg-os levegőkazánt Nagykanizsára. Vállaltam. Tudják miért?
Mert kevesen mondhatják el magukról, hogy először, a kőröshegyi 10 milliárdoson egy levegőkazánnal szoros kapcsolatban keltek át a viadukton. A plató és a vezetőfülke között a távolság max. 15 cm. Az autó, Mercedes Sprinter, mert alább azért nem adjuk, halkan duruzsolt, tetszett neki is a menet. Kapott szép új négy napos matricát, meg lett tömve bendője gázolajjal, nem igazán panaszkodhatott.
Újdonsággal a hátunkon, az újdonságon átkelünk! Együtt élveztük az új viaduktot. A Sprinter sprintelt, én fényképeztem, a levegős hőszivattyú még pihent, készült a megérkezés utáni munkára. A levegőből kell neki Nagykanizsa legszimpatikusabb orvosának meleget varázsolnia. Ez még mind semmi, olcsóbban kell dolgoznia, mint a gázkazánnak. Ahogy ismerem, menni is fog neki. Nyugat-Európa országaiban társai már tarolnak. Egymás után cserélik le az emberek gázkazánjaikat levegőkazánra. Olcsóbb, jobb, biztonságosabb. A jövő készüléke.
A viadukt nagyon szép. A baj csak ott van, hogy épp a közepén szerettünk volna a Sprinterrel és a levegőkazánnal pár percre megállni és nézelődni. Onnan van ugyanis a legszebb panoráma. Sok gyönyörködő turista fog még ott bámészkodás közben karambolozni. Igazán, legalább egy körforgalmat csinálhattak volna a viadukt közepére, ahol négy-öt kör megtétele közben lehetne gyönyörködni a Balatonban. Gyönyörű, gyönyörű! Erről is a kormány tehet, már megint kispóroltak valamit.
Sajnos vége lett a hídnak, bármilyen lassan is szerettünk volna átérni, csak megérkeztünk a jól megszokott gödrös, keskeny igazi magyaros szuper aszfalt úthoz, amin elzötyöghettünk egészen Nagykanizsáig. Mégiscsak jobb a megszokott hiányos, gödrös életveszélyes aszfalt út. Lesem a lyukakat, hiányzó padkákat, eszem ágában nincs panorámát nézegetni. Ez az igazi, az útra koncentrálok vagyis inkább koncentrülök miközben hihetetlen módon kivételesen ragaszkodom a kormányhoz. (Lehet, hogy kormányunk és a gazdaságunk is azért gödrös és bizonytalan, váratlan eseményekkel teli, hogy ne bámészkodjunk, hanem az útra koncentráljunk?)
Megérkeztem. Várni kellett. Majd jött a daru, megváltam barátomtól, a levegőkazánnak nevezett levegős hőszivattyúmtól.
Jó munkát kis öreg, dolgozz sokat, de olcsón, hogy a gazdi meg legyen veled elégedve és akkor a szomszéd is vesz egyet. Nyugat-Európában az emberek tömegesen cserélik le gázkazánjaikat levegő kazánra.
További információ: www.geosolar.hu, a letölthető prospektusok között „ Újdonság 2007”
Kategóriák: Levegőkazán