Hőszivattyú blog

üzenet a szerkesztőnek


2010. május 25.


Kedves megrendelőm Józsi és Joker!


Egyenes, egyszerű ember, aki betartja a szavát. Elég kevés van már belőle.

- Jó napot- szólal meg a telefon - képes maga rendesen dolgozni? Vagy maga is csak szemfényt veszt?

- Jó napot - nem igazán értettem, miről beszél. Egyáltalán ki beszél, mit szeretne?

- Hát azt, hogy képes-e maga rendesen dolgozni, vagy ugyanolyan szélhámos, mint akiből volt itt már nálam néhány.

- Nézze, már sok mindennek hívtak. Szélhámosnak még soha. Elmondaná részletesen, mit szeretne?

- Igen! Jöjjön ide. Nézze meg, mekkora bajban vagyok. Találja ki, mit kell csinálni, mert elegem van a maguk fajtájából.

Lediktálta, hová menjek. Ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, melyik napon, hány órakor, hol legyek. Annyi időt sem hagyott, hogy kimakogjam a fejemből:

Nem megyek ingyen sehova. Elegem van azokból a megrendelőkből, akik magukhoz hívnak. Elvesznek egy napot az életemből. Fizetem a benzint, az autópálya matricát, aznap nem tudok dolgozni, s a végén, egy „köszönöm szépen”- nel fizetnek ki.  Milyen szép is lenne, ha hónap végén az APEH-nek én is fizethetnék pl. 9 darab „köszönöm szépen”- nel.  Nagylelkű vagyok! Adnék nekik 12 darab „köszönöm szépen”-t is.

Amennyit cserébe adnak érte, meg is érdemlik. Vagy nem?

Visszatérve a szigorú telefonálóra, kijött belőlem:

- Igen, időben ott leszek. Normális vagyok én? Megint egy napom oda - gondoltam magamban.  -  A fenébe!  Nálam viszont az adott szó szent. Ha megígértem, hát ott leszek időben.

Nem is azért, mert megijedtem, mi lesz, ha nem vagyok ott? Vagy egyáltalán, miért álltam rá arra, hogy közel 100 km-re elmenjek kitalálni, mi lenne neki a jó. Egyszerűen csak belülről hajtott valami. Mitől szélhámosozik le valaki, aki még nem is találkozott velem soha?

Megérkeztem. Lovarda. Rengeteg meseszép fekete paripa.

- Jó napot, megjött?- köszöntött a mérges telefonáló.

Nem! Csak a szellememet látod - gondoltam magamban.

- Igen, feleltem udvariasan.

- Na, hozza, mutassa, maga mivel kábít el engem - mondta változatlanul ellentmondást nem tűrő hangon.

Mi baja lehet ennek? Mitől ilyen gőzös? Ki bántotta? Majd kiderül, gondoltam, és elindultam az autóm felé. Kinyitottam a csomagtartót, ahonnan a számítógépemet akartam kivenni. Jó mélyen kellett behajolnom a csomagtartóba. (Mindig jó mélyre teszem a számítógépem. Ha valaki belém jön, a számítógépemnek legalább ne legyen baja. Vele tudom ugyanis megkeresni a karosszériajavítás költségét is. )

Egyszer csak mennydörgés:

- Nyihaaa, brrrrrrr, nyihaha, brrrrrrrrr, nyihaha…Brrrrrrrrrr

Nem sok kellett, hogy belepiszkítsak ijedtemben a csomagtartóba. Még derékig a kocsimban, óvatosan megfordítottam a fejem. Mi lehetett ez?

Hát egy koromfekete óriás ló állt a fejem fölött. Élvezte a büdös dög, hogy megijesztett. Utána meg szabályosan kiröhögött. Hatalmas sárgás fogaival vigyorgott, élvezte, hogy én majdnem hatalmas barnás foltokat hagytam, nyakig a kocsimban, benne a gatyámban.

- Na, még te kellesz nekem! Nem elég a gazdád?

Remegő lábbal kipecáztam a notebookom és mentem a lónál kisebb, de kőkemény gazdájához.

- Utállak, fekete dög - gondoltam magamban - hátranézve láttam, hogy még mindig röhög rajtam.

Körülnéztem a telepen. Volt ott már egy pár hőszivattyú.

- Na, idefigyeljen - kezdte a kisember. Miközben ő is élvezte, hogy majdnem összecsináltatott a lova. - Volt már itt egy pár szélhámos hőszivattyús szakember. Fáztam is miattuk egész télen. Leszereltettem már a hulladékaikat, amik egy hétig sem működtek. Itt vannak a rozsdás vasak kupacban, a garázsban.

- Most akkor én mit csináljak?

- Találja ki, mivel fűtsek! De olyant találjon ki, ami működik, ne csak eladjon nekem valamit. Világos?

- Mitől ilyen mérges?

- Mitől? Attól, hogy kifizettem ezekért a rozsdás vasakért egy zsák pénzt. A cucc alig működött. Egész télen itt fagyoskodtunk. Amikor elromlott, hívtam őket, azóta sem értek ide. Hívtam egy másik, magát szakembernek mondott valakit. Az is csak itt hókusz-pókuszozott.

- Honnan találta a másik „hőszivattyús szakembert”?

- Az internetről. Azt állította magáról, hogy ő ért legjobban a hőszivattyúkhoz.  Nem véletlen, hogy nem egy, hanem több hőszivattyús céget is ő képvisel. Ő a vevők érdekeit képviseli, mondta nekem, nem a gyártókét.

- Legalább a nevét tudja?

- Nem emlékszem a nevére.

- De hogyan nézett ki, hogy legalább be tudjam azonosítani?

- Mondom, a nevére nem emlékszem! Nagy dagadt szőke ember, nagy dumával. Nagyon meggyőző volt a szövege. Tehát idehívtam. Itt előadta magát, jött ment, fontoskodott.

- Csak nem egy internet professzor járt itt?

- Mi az, hogy internet professzor?

- Internet professzor az, aki a szakirányú iskolák helyett az internetről szedi össze, amit csak lehet. Alapokra nincs szüksége, hiszen ő egy zseni!? Nem tököl matematikával, fizikával, egyből fentről, a tudományos fokozatoknál kezdi. Ha nem figyelünk oda, pillanatok alatt lesz az akadémia díszdoktora, sőt az egyetem rektora. Azt hiszi, már mindent tud, hiszen fogalma sincs, mennyi mindent nem tud. Tanítja az országot, tanítja és teszi tönkre a világot. Fontos, hogy a zsebe teljen és közben sok áldozatot szedjen. Megnyerő külső, üres belső.

- Uhhh! Valami ilyesmi lehetett. Nagy duma, semmi tartalom.

- Mi történt vele? Hova lett?

- Épp akkor értem el végre telefonon a trógert, aki nekem ezeket a vacak hőszivattyúnak nevezett hulladékokat szállította.

- És?

- Mit és? A dagadt végighallgatta a beszélgetést. Végighallgatta, mit csinálok az előző hőszivattyússal, ha nem viszi el a vasakat és nem adja vissza azonnal a pénzem.

- Mi lett utána?

- Mi lett? Semmi. Rájött, hogy vele is azt csinálom majd, amit az elődjével, ha az ő vasai sem működnek. Gyorsan elköszönt, azóta sem láttam. Most maga jön.

Itt vagyok ingyen - mértem fel magamban a helyzetet - először a ló, azután meg az előjáték. Részletesen megtudtam, milyen eszközzel készítenek belőlem is fasírtot, ha valami nincs rendben. Szuper hely, szuper munka. Kell ez nekem? A ló ijesztget és kiröhög, a tulaj fasírtot akar belőlem gyártani. Nem kéne még nekem is időben menekülni?

- Nyögje már ki! Vállalja, vagy maga is csak eladni akart nekem valamit, ami azután nem működik? Van megoldás? Meg tudja oldani?

- Hát persze, hogy meg tudom oldani. Itt is a legjobb megoldás egy AlphainnoTec levegőkazán lenne, néhány Roth napkollektorral. Ennél a rendszernél ugyanis a napkollektorok a fűtésbe is besegítenek. Az éves fűtési költséget feléből vagy még kevesebből tudná megúszni, mintha gázzal fűtene. Ennyibe fog kerülni, ennyi előleget kell fizetni.

- Ok. Itt a pénz, küldje a számlát.

Hoppá! Tényleg nem tréfál! Biztos a dolgában. A fasírtgyártó gépe bizonyára jól működik.  Az ilyen megrendelőket szeretem. Nagy a szája, de tudja, mit akar, s ha az a végén működik, nem köszönömmel fizet ki. Semmi mást nem akar, csak profi munkát.

A rendszert megcsináltuk. Józsival azóta is nagyon jó barátságban vagyunk. Sőt, már a fekete óriás lóval is szeretjük egymást. Már nem ijesztget, még csak ki sem röhög. Ha találkozunk, Joker (a fekete paripa) hozzám bújik. Hát igen! A ló okos állat.

Ön is megnézheti a velük készült riportfilmet:

http://www.levegokazan.hu/levegkazan-a-nagyszentjanosi-lovardaban.html


Kategóriák: HŐSZIVATTYÚ

« Vissza