2008. február 26.
Irány Skócia!
Hajnali öt óra van. Ki-ki nyugalomban. Nem! Mindenki nyugalomban, csak én nem alszom. Mindjárt jön értem az Airport minibusz.
Irány Skócia!
A múltkori skóciai munkám annak a kéthelikopteres milliárdosnak jól sikerült. A barátja is építkezik. Hál’ Istennek. Megint lesz egy jó kis munkám Glasgow-tól nem messze. A repülőjegyet már postán megküldték. Remélem, várnak is a repülőtéren és nem csak egy jó tréfa. Kiderül. A busz megjött. Irány a reptér.
Már a repülőn ülök. Egy nagyon helyes, szép magas, legalább két méteres lány ül mellettem. Végtagjait nem igazán tudja maga alá hajtogatni. Pech. Ryanair skót gépeken bizony még a hellyel is spórolnak. Milyen jó, hogy én olyan kicsi vagyok. Beférek még ebbe a fapados repülőgépbe is.
Igen, ez a repülő hamar megtérül. Térül, fordul, megfordul és megtérül. Bezzeg a hőszivattyú, ugye kedves olvasó?
Remélem, mindent becsomagoltam. Pizsi, papucs és a notebook. Fogkefe, fogkrém, fésű. Jólfésültnek kell lennem, tudják, keletről megyek. No persze nyugatnak. Nyugat, még nyugatabb, én meg egyre nyugodtabb leszek, ahogy egyre nyugatabbra megyek.
Miért van az, hogy amikor hazafelé tartok, mindig egyre idegesebb leszek? Mi vár megint rám otthon és a cégemnél? Mit talál ki megint örök változó kormányunk és hű alattvalói? Mire hazaérek, vajon a repülőtér még a mienk? Vajon a Duna átfolyik még Budapesten, vagy valamelyik párt már elterelte a saját székháza felé? Még magyarul beszélnek a TV-ben?
Mindjárt leszállunk, nyomatják a hangszóróban a skót tájszólású angol dumát. Nem értek egy szót sem, de sejtem, ki kell kapcsolni a gépem. Ha földet érünk, folytatom.
Sikerült. Már várnak
Irány a skót egyetem, ahol vár a skót hőszivattyús kollégám. Sajnos, csak akkor hív, ha bonyodalom van. Nagy ház, sok munka, kis pénz. Marad - mint itthon - mindig a trófea.
Olvasták már a „Titok” című könyvet?
Sajnos, nekem túl későn akadt a kezembe. Arról szól a könyv, hogy amire az ember koncentrál, amit folyton kíván, az előbb-utóbb beteljesül. Tehát csak kívánunk és dolgozunk, s akkor minden teljesül. Van, aki a kívánásnál abbahagyja s a munkát másra hagyja.
Szóval, én kívántam kis koromban szép munkákat. Szép feladatokat. Bonyolult dolgokat. Az a baj, hogy elfelejtettem a pénzt kívánni. Így azután szép feladat, szép munka és bonyodalom van dögivel, csak a pénznek vagyok folyton hiányában. Nem úgy a fiam.
Mikor az első skót munkámat mentem intézni, vittem magammal a fiamat is. (De erről már írtam.) Arra gondoltam, hogy a most 18 éves fiammal hátha sikerül megszerettetnem az épületgépészetet. Látja, hogy a papáját még külföldön is keresik, s akkor talán ő is szeretné a foglalkozásomat folytatni. Energia, hőtan, fizika, matematika, épületgépészet. Milyen jó lenne, ha életem munkáját, irodámat, cégemet és mindent átvenne, amit én 33 év alatt összehoztam.
Fordítva sült el a puska
Elég volt neki egy nap Skóciában a milliárdosnál, hogy átcsoportosítsa kívánságait.
- Tudod fater, te csak dolgozz, küzdj éjjel-nappal. Tervezz, hass, alkoss, gyarapíts, miközben soha nincs egy filléred sem. - fordult felém fiam nagy határozottsággal. Én milliomos akarok lenni és nem épületgépész.
Lehet, hogy én is jobban járnék, ha a szép munkák helyett inkább, mást kívánnék? Kicsit késve, de most már én is újat kívánok! Szeretnék boldog, egészséges, gazdag nyugdíjas lenni! Csak tudnám, hogyan csináljam? Van valakinek ötlete?
Kategóriák: Gondolatok