2007. augusztus 21.
Hőszivattyú, levegőkazán, nyesedékkazán Horvátországban a pókok és skorpiók között
|
Krk-híd |
Alighogy megjöttem Skóciából, várt az üzenet: azonnal menjek Horvátországba, ahol egy vállalkozó vett egy szigetet, ahol semmilyen energia nincs, mégis panziót akar építeni.
Mivel éjjel, nappal dolgozom vagy utazom, a családom alig látom, a pizsamám és a fehérnemű váltással egy időben családtagot is váltottam. Most a feleségem jött velem. A fiam itthon maradt, ki kellett pihennie a skót és angol hőszivattyúkat.
Pontos cím helyett most GPS koordinátákat és egy telefonszámot kaptam, hogy hová kell mennem. Felhívtam az urat:
- Rendben megyek, de remélem, a költségeimet állja?
- Természetesen minden költségét vállalom - válaszolt szívélyesen a szigettulajdonos.
Újból úton, most Horvátország felé. Krk híd, Krk sziget, komp. Átértünk a tengeren egy új szigetre, a megadott koordinátákat követve végeláthatatlan kacskaringós utakon kellett hol jobbra, hol balra kanyarognunk a sziget végéig. Már este volt, amikor a GPS koordináták szerint most, mint egy hidroplán, a tengeren átkelve kellett volna a megadott címet elérni. Feleségem hasonlóan a fiamhoz, fogadkozott, hogy az életben nem jön velem többet munkaútra.
- Hova a fenébe kell mennünk, a tengerbe autóval?- fordult felém.
- Honnan tudjam, lehet, hogy a GPS-em megbolondult.- válaszoltam.
- Nem csodálom, hogy még a GPS-ed is megbolondult, túl sokat volt veled.
- Jól van na, ez a munkám. Még mindig jobb, hogy engem hívnak minden lehetetlen feladat megoldásához, mintha nem lenne mit csinálnom. - válaszoltam most már én is egy kicsit türelmetlenül.
- Hívd fel azt az embert, ha nem egy vicc az egész, csak felveszi a telefont.
Hová is tettem a telefonszámát? Megvan. Hívom.
- Jó estét itt állok a tengerparton. A kocsim a megadott koordináták alapján szeretne beúszni a tengerbe. Biztosan jól adta meg a koordinátákat?
- Igen. Parkoljon le, rögtön ott vagyok önért.
Leparkoltunk, vártunk. Megjött az illető úriember egy lélekvesztő horgászcsónakban a tenger felől. Már éjszaka volt, nem láttunk semmit. A tengeren, ha a hold nincs fenn, nagyon sötét tud lenni.
- Parkoljanak le az autóval, itt hagyjuk a parton. Ezzel a kis csónakkal kell átkelnünk a tengeren, s akkor érünk a szigetre, ahol majd mindent ki kellene találnia.
- András - fordult felém a feleségem - forduljunk vissza, ez egy rossz vicc.
- Ha már itt vagyunk, lesz ami lesz, menjünk.
- Te itt mered hagyni az autódat? Mi lesz, ha reggelre nem lesz meg?
Summa, summárum, kivettem a számítógépem és a pizsamám a csomagtartóból, ezek ugyanis a legfontosabb kellékek a világ megváltásához.
- Mehetünk- mondtam, miközben a hátizsákomba begyömöszöltem a már fenn említett tartozékok mellé a fogkefém és a fogkrémem is. Ha éjszaka elvesznénk a tengerben, legalább a fogam még meg tudjam mosni utoljára.
- Nem vagyok normális - duzzogott a feleségem - hogy veled jöttem. Komolyan gondolod, hogy beleülök ebbe a lélekvesztő kis csónakba és elindulok az éjszakába, a sötét tengerbe?
- Gyere már, ne morogj. - beszálltunk a csónakba, ami rögtön a vízvonal alá került.
- Kicsit sokan vagyunk a csónakban, azért van ilyen közel a víz. Ne mocorogjanak sokat és akkor nem lesz gond.
Éjszaka a tengeren
Feleségem, mint akik éppen öngyilkosságra készülnek, számolt háromig és „ez a vég” jelszóra beült a csónakba, s valahogy tízszer úgy szorongatta a táskáját, mint bármikor előtte. Beültem én is a kis csónakba, nagyon nem féltem, tudok úszni., s én hiszek a nagy könyvben: mindenkinek megvan írva a sorsa, amit nem kerülhet el.
Soha nem szerettem pecázni, de most végképp elhatároztam, nem szállok többet éjszaka kis csónakba a tengerre. Hullámok, végeláthatatlan sötétség, a kocsim a parton, fogalmam sincs, kivel és hová megyek. Feleségem szerint én vagyok a legnagyobb őrült, akit valaha látott. Nálam már csak ő az őrültebb, hogy hozzám jött feleségül. Szóval voltam én ott minden abban a csónakban csak rendes ember nem. Az idegen úr némán viselte, ahogy mi ott a csónakban veszekszünk. Minden más gondja volt, mint velünk foglalkozni, mert nem volt könnyű a hatalmas hullámokban az éjszakába kormányozni azt a kis lélekvesztő csónakot.
Nem hiszik el, egyszer csak megérkeztünk. Kikötöttünk. Vaksötét sziget, botorkálás egy ösvényen. Megérkeztünk.
- Az emeleten van a szobájuk, feküdjenek le. Reggel korán kell felkelnünk, hogy bejárjuk a szigetet. Szeretnék mindent megmutatni, sok mindent kell kitalálni.
A szobában az ágy fölött szúnyogháló, talán abba kell belebújni. De mi van ha éjszaka én gabalyodok bele. Akkor én bent, szúnyog kint. Vagy a skorpiók ellen kell hálóban aludni? Nem tudom, végül úgy döntöttem nem alszom a hálóba, talán ma éjszaka nem csíp meg semmi. A feleségem úgyis olyan mérges volt rám, hogy nem volt pók vagy állat, aki a közelünkbe mert volna jönni. Hullafáradtak voltunk, itt a vég, egy megszállott karmában vagyunk. Lesz, ami lesz, csak túléljük ezt is.
Másnap reggel minden szebb lett
Reggel korán keltünk. Csodálatos szigeten voltunk. Épületek, tengerpart, mint a mesében. Körbejártuk a szigetet, megbeszéltünk mindent. Napkollektor, napelem, levegőkazán, hőszivattyú, nyesedék kazán. Több épületben a legkülönbözőbb megoldások variációja valóban energiatakarékosan fog üzemelni. Az ilyen feladatokat szeretem, ahol a semmiből kell csinálni valamit. Szerencsémre a szigeten van áram, így a nyesedék kazán mellett a hőszivattyút és a levegőkazánt is tudjuk majd üzemeltetni. Összeírtuk a feladatokat, megoldásokat.
Nagyon szép munka lesz, s talán még a horvátok is csodájára fognak járni a semmiből tökéletesen működő napkollektorokkal, nyesedék kazánnal, hőszivattyúval és levegőkazánnal működő, lakatlan szigeten épülő panziónak és lakóháznak.
Most már nem volt hátra más, mint megint beülni a kis csónakba és áttérni a tengeren a szárazföldre. Remélem még az autóm is megvan. Megvan! A tenger kicsit viharos volt, feleségem egészen hazáig fogadkozott, nem jön velem többet. A fiamat kiütötte Skócia, a feléségemet Horvátország. Már csak a lányom van, aki talán a következő útra még eljön velem.
Kategóriák: HŐSZIVATTYÚ