Hőszivattyú blog/

< előző oldalak: | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | következő >

| 2009. 10. 14. |

Megjöttem, jaj de jó, nézhetem a magyar TV-n a híreket

Felakasztotta cellatársát csicskáztatás után B. Lajos (nevét kiírni nem lehet, mert vannak ám személyiségi jogok).
Megfontolás tárgyává teszi a BKV volt főmunkatársa, hogy a jogtalan 100 millió forintot vissza adja-e.
A Főpolgármesteri hivatalban megszavazták, hogy jövő év májusától nem vesznek fel extra fizetést. Nehezen ment ugyan a szavazás, mert az a fránya szavazó gép nem akart működni (lehet, hogy azért, mert annak a javítására még nem vettek fel újabb százmillió forintot - ami késik, az nem múlik). Megoldották a nagy feladatot, kézfeltartással megszavazták. Sőt kisebb javítás után megszavazták a szavazógéppel is. Meg tudták nyomni a gombot. Hurrá! Hát nem ügyesek? Nem megérdemlik több millió forintos fizetésüket? A szavazó gép azonnal a szavazás után megint elromlott, csak ezért nem tudták megszavazni, hogy mostantól ugyancsak rendesen fognak dolgozni.

11.-én értem haza, már csak azért is, hogy 12.-én befizethessem az APEH-nek az adót, adókat. Tudják Önök, hány különböző megfogalmazásban szedik el tőlünk azt a pénzt, amiért végül nem sokat kapunk cserébe? Abból viszont bezzeg ők, nagyon is jól élnek:

Személyi jövedelemadó,
nyugdíjbiztosítási járulék,
egészségbiztosítási járulék,
munkaadói járulék,
munkavállalói járulék,
START kártya járulék,
egészségügyi hozzájárulás,
magánnyugdíj pénztár tagdíj,
társasági adó,
külön adó,
rehabilitációs hozzájárulás (adó),
cégautó adó,
szakképzési hozzájárulás (adó),
iparúzési adó,
ingatlan adó,
jövedéki adó,
örökösödési adó,
átírási illeték,
súlyadó,
telekadó,
ki ne hagyjam ÁFA,
írom ezt kedden, de lehet, hogy szerdára kitalálnak egy újat.

(Hát nem élmény ebben az országban sokat vetni? Az aratást megoldják helyettünk úgyis mások.)

Mielőtt hazaindultam Taiwanról, ott is megnéztem a TV műsort:

Óvodás gyerekek találkozója, szülőknek külön programok a Taipei 101-es felhőkarcolónál a nagy játszóházban. Belépés ingyenes.
Programok 20 éveseknek. (Kb. 25 féle program, kirándulás, fotózás, csónakázás, hegymászás, stb. belépés, programok ingyenes.)
Programok 30 éveseknek. Ingyenes.
Programok 40 éveseknek. Ingyenes.
Programok 80 éveseknek, beszélgetések, fiatalokkal találkozók…..Mindenki díjmentesen kap egy süteményt, kávét és egy szendvicset. (Belépés ingyenes.)

Lehet, hogy nem véletlen, hogy ott annyi fiatal van az utcán és nincsenek öngyilkosok? Lehet, hogy egy gazdaság többet ér az élő emberekkel, mint a holtakkal? Lehet, nem véletlen, hogy ott tudnak mosolyogni? Tud itt a gazdag ember, aki munka nélkül lenyúlt és lenyúl mindent, boldog lenni, miközben a TV-ből folyik a Magyar Borzalom?

Hölgyeim és Uraim ébresztő, tessék megtanulni kedvesnek lenni, tessék megtanulni dolgozni és meglátják, minden rendben fog menni. Fontos! Csak az arasson és csak azt, amit ő maga vetett el!

Kedves Geszti Péter, innen szólítalak meg távolról. Ne a lovakat vágtáztasd a Hősök terén, hogy minden évben egy-két paci és lovasa kitörje a lábát. Találj ki programokat az egyedül állóknak, nyugdíjasoknak, egyetemistáknak. Használd ki zsenialitásodat, hozd össze az embereket. Szervezz programokat, amivel rájönnek, hogy nem rossz értelmes munkát végezni. Hátha akkor nem mi vezetnénk az öngyilkosok listáján.

Nézzék a „Főtér” adását a televízióban, mert szinte az egyetlen értelmes műsor, amit a szintén több millió forintot emésztő apparát sugároz. Ismerjék meg országunkat, szép tájainkat. Tanuljanak meg újra csodálkozni, amikor látnak egy pillangót. Gyönyörködjenek a fűben, az égben, hallgassák meg, csicseregnek-e még a madarak. Találjanak egymásra, adjanak legalább minden nap egy mosolyt a másiknak.

Visszatérve egy kicsit a szakmára

Fantasztikus dolgokat találtam Taiwanban. Például olyan ablaküveget, ami egyben napelem és áramot termel. Ha ezt két hónappal ezelőtt látom meg, ma a BNV előtt lévő kis felhőkarcolgató EXPO szálló (amit Rosta Csaba kiváló építésszel terveztünk közösen - ő a házat, mi benne az energiát) egész homlokzata ilyennel lenne beburkolva. Ablak, amin kilátni és közben minden négyzetmétere 200 W áramot termel. Mi miért nem tudunk ilyent kitalálni, s csinálni?

Talán majd akkor, ha a városházán a szavazógépünk megjavul?

| 2009. 10. 12. |

Vasárnap reggel van, Taipei borús párás reggelre ébredt, velem együtt

Otthon még alszanak, 6 órával vagyunk hátrébb.

Késő este, éjfél előtt pár perccel indulok haza. Próbáltam aludni, mert 18 órát kell repülnöm. Jobb, ha az ember kialudva indul neki egy ilyen hosszú repülő útnak. (18 órát kell ülni egy repülő székén, egy repülőszéken, ahol mindent lehet, csak aludni nem.)

Neki indultam hát megnézni a várost, az üzleteket. A sokkhatás csak ezután jött. Betévedtem egy áruházba, 4 emelet lefelé, 10 emelet felfelé. Mind tele áruval, emberrel, rengeteg fiatallal. Majd egy folyosó, ami átvezet egy másik ugyanilyen hatalmas bevásárló központba. Nincs vége. Közel 15 Westend és Mammut méretű épület összekötve folyosókkal, alagutakkal, s a fiatalok csak úgy hemzsegnek az üzletek között. Vásárolnak, jól érzik magukat, esznek, isznak, énekelnek, táncolnak, költik a pénzüket, amit hét közben megkerestek. Keményen dolgoznak, jól keresnek, sokat költenek. Hát nem ez a normális?

A fiamat először 12 éves korában küldtem ki egy másik 12 éves barátjával Japánba. Jöttek a levelek:

- Papa, miért nem mondtad meg, hogy utálsz engem?
- Papa, miért kellett nekem idejönni?
- Papa, miért csináltad ezt velem?

Nem értettem mi baja a gyereknek. Kouji, akihez a gyereket küldtem, nagyon jó barátom, három nagyon értelmes srác papája. Egy nagy japán cég főmérnöke.

Kiderült, Kouji kitalálta, hogy a két gyerek három hét alatt három különböző családnál kell éljen. Az első héten egy buddhista pap családjához kerültek. Hajnalban fel kellett kelniük és törökülésben meditálni azon, mit fognak csinálni reggeli után. Reggelit viszont csak akkor kaptak, ha meditálás után a tengerparton gyűjtöttek kagylót vagy csigát. Ha megdolgoztak a reggeliért, kaptak enni, ha nem, reggeli helyett elkezdhettek azon meditálni, mit csináljanak reggeli nélkül.

Egy hét alatt megtanították a két fiút, hogy ha megdolgoznak valamiért, megkapnak mindent. Ha nem, éhen halnak. Ezt nálunk is sokaknál be kellene vezetni, szöveggel ne lehessen annyi pénzt keresni. Legalább is ne többet annál, mint aki keményen megdolgozik érte. (Pár politikus nagy bajban lenne.)

Pár évvel ezelőtt titkárnőt kerestem. Fejembe vettem, hogy nekiindulok a budapesti bevásárlóközpontoknak és kiválasztom magamnak azt a lányt, aki vasárnap munka közben mosolyog. Lejártam a lábam, voltam szinte mindenhol. Egy srácot és egy lányt találtam az összes nyitva tartó bevásárló központban, akik kedvesek voltak, mosolyogtak és nem utáltak, mert vasárnap meg mertem kérdezni tőlük valamit. Mindketten több mint két éve dolgoznak a cégemnél. Ma is kedvesek, talán az elmúlt időszak legjobb ötlete volt a módszer, ahogy kiválasztottam őket.

Itt Taiwanon nagy bajban lennék. Fel kellene vennem pár ezer eladót, akik vasárnap is dolgoznak. Mindegyik mosolyog, mindenki kedves, mindenki a helyén van. Hogyan lehetne ezt elérni nálunk is?

Ha van ötlete, kérem, írja meg. Ígérem, ötletét közzéteszem.

(Lehet, hogy nem hat órával, hanem fényévnyivel vagyunk hátrébb?)

| 2009. 10. 12. |

Ígértem, megírom, miért kedvesek az ázsiai emberek

Először 19 éve voltam Japánban. Meghívott Ahio Okumura professzor a tokiói egyetemre. Azóta többször voltam nála, sőt, több mint 10 éve tiszteletbeli professzornak neveztek ki. Ahogy ők mondják, associate professzor, ami inkább azt jelenti, a professzor jobb keze. Amikor ezt történt, még fel sem fogtam, milyen nagy szó Okumura professzor jobb kezének lenni. Nem csak tőle, de a japánoktól, ázsiaiktól is nagyon sokat tanultam. Most itt Taiwanban megerősítettek engem abban, hogy így érdemes élni.

Ők a jövőt építik és nem a jelent rabolják le. Gondoljunk csak arra, ha van egy célunk, amit szeretnénk elérni, milyen szívósan és türelmesen küzdünk, hogy azt elérjük. Ha már nincs célunk, mennyire nincs értelme semminek. Mindenkinek ki kell elemeznie, van-e célja az életének, ha nincs, kell, hogy keressen.

Fontos, hogy az élet játékszabályait előre tanítsuk meg a gyereknek, tanuljuk meg magunk is. Ne menetközben módosítsunk állandóan, attól függően, hogy pillanatnyilag mik az érdekeink. Normális, hogy Magyarországon havonta szinte több rendeletet módosítanak, mint ahány gyerek születik?

Képzeljük el, mi történne, ha leülnénk sakkozni és nem tudjuk a játékszabályokat. Nem tudjuk, hogyan lép a ló, a bástya. A parasztnak is kell tudnia, hogy csak egyet léphet előre, s ha üt, maximum jobbra vagy balra teheti azt meg.

Nálunk sajnos sok ember hasonló az előbb említett sakkfigurához, lép jobbra, balra, s a szabályokat kénye kedve szerint módosítja, attól függően, hogy épp mi jó neki. Ez normális?

Gondoljunk csak bele, milyen fogékonyak vagyunk az általános iskolában és utána a gimnáziumban. Akivel jóban voltunk akkor és negyven év múlva találkozunk vele, ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk gyerekkorunkban. Négy év gimnázium, barátságban, kapcsolatban sokkal mélyebbre el van bennünk ültetve, mint utána akár 20 év együtt dolgozás valakivel. Be kell lássuk, nem frázis, ekkor vagyunk a legfogékonyabbak mindenre. Még azt is merem állítani, hogy érettségiző koromban tudtam a legtöbbet a világról. Azóta, legalább is én, csak butultam, s egyre inkább szakbarbár lettem.

Visszatérve az általános és középiskolai évekre, miért jobb itt az oktatás Ázsiában, mint Európában?

Először is a gyerekek teljesen egyforma ruhában, uniformisban járnak. Gyorsan rájönnek, hogy nem a ruhával, karórával, rádiótelefonnal kell kitűnni a többiek közül, hanem a tudásukkal.

Ilyen egyszerű eszközzel lehet elérni, hogy a gyerekek egymásért küzdjenek. Megbecsülik az egyenruhájukat, fontos számukra a közösség. Rájönnek arra, hogy nem a külső, hanem a belső tartalom a fontos. Hosszú távon csak ez a gondolkodás vezet oda, hogy megtanuljunk egy közös célért egy irányba menni. Nem beszélve arról, hogy a szülőnek is jó, ha nem kell mindennap a gyerek más és más kívánságát teljesítenie. Új ruha, új telefon, stb.

Az órákon először nem írni, majd verselemezni tanulnak Ázsiában, hanem azt, hogyan kell az iskolában, otthon, az utcán közösségben élni. Japánban az egyik utamon több iskolát néztünk meg. A tantermek nem úgy vannak berendezve, mint nálunk, hanem ki van alakítva egy kis konyha, egy kis nappali, ahol a gyerekeket arra tanítják, hogyan kell otthon élni, hogyan kell főzni, hogyan kell szüleiknek segíteni.

Sőt, az ázsiai iskolák udvarában találunk egy kis veteményes kertet is, ahol a gyerekek megtanulják, hogy amit esznek, honnan származik. Retek a föld alól, a petrezselyem zöldje a föld fölül, stb. Nézzék meg a japánokat, amikor esznek, folyamatosan vizsgálják, miből van, honnan van, ami a levesben van?

Biztos fontos a sok verselemzés, megtanulni a sok csatát, amit a magyarok nyertek. Teletömjük a gyerekek fejét Radnótival, Adyval, csak éppen közösségben élni nem tanítjuk meg őket.

Hogyan kell ismerkedni, hogyan kell barátokat szerezni, mi az élet értelme? Ezt mi nem tanítjuk meg a gyerekeknek a legfogékonyabb korszakukban. Pedig nem ez lenne a legfontosabb?

Gondolják csak végig, amikor megnősültek, házasságot kötöttek, tudták mire vállalkoznak, tudták mit jelent? Egyáltalán tudják, mikor kell úgy dönteni, hogy igen, ő az igazi? Gondolkoztak már azon, nálunk miért van a sok válás? Indiában, Ázsiában, ahol sokkal több ember él, mint Magyarországon, miért nincs annyi válóper, mint nálunk? Mert 20 éves korukig megtanítják őket arra, HOGYAN KELL KÖZÖSSÉGBEN ÉLNI.

Tegnap sétáltam Taipein (Taiwan fővárosa). Úgy éreztem magam, mint egy matuzsálem a sok fiatal között. Fürtökben lógnak az utcán a fiatalok. Több emeletes autópályákon rohannak egymás fölött az autók, kis motorok. A föld alatt bevásárló központok. A földön felhőkarcolók. Minden, minden tele emberrel, tele fiatallal. Nevetgélnek, esznek, isznak, jól érzik magukat. Úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas egyetemi városban lennék, ahol több millió fiatal van. Itt jó fiatalnak lenni! Az emberek boldogan vállalják a gyerekeket. Biztonságban fel tudják nevelni őket. Nem gazdagabbak, mint mi, de dolgoznak. Építik a jövőt, nem a jelent rabolják le.

Ha az ázsiai emberek vagyontárgyait nézzük, sokkal szegényebbek, mint mi. De mégis sokkal gazdagabbak. Tudnak mosolyogni, kedvesek egymáshoz. Gazdaggá teszik egymást mosolyukkal, türelmükkel, kedvességükkel.

Próbálják ki csak egyszer, mosolyogjanak, legalább egy napig legyenek kedvesek mindenkihez, s amikor a kedvességre kedves mosoly a válasz, Önök is gazdagabbá válnak.

Ilyen egyszerű. Próbálják ki Önök is, legalább egy napig.

| 2009. 10. 08. |

Indulás Bécsbe, onnan Taiwanra

Taipei, 2009-10-07, éjfél előtt egy perccel

Meghívott Taiwan kormánya, hogy legyek 5 napra a vendége. Semmi mást nem kért cserébe, csak hogy nézzem meg Ázsia legnagyobb napelem kiállítását Taipein.

Érdekes módon otthon a kormány még arra sem kért meg, hogy egy percre legyek bárhol is a vendége. Sőt, még a létezésemről sem tudnak. Nem baj. Számítógép szedi az adót, kódszám alapján. Nekik csak az a fontos.

A repülő Bécsből indult, Bangkokban megállt egy órára tankolni, majd újra felszállás, irány Taipei. 18 óra repülés, egy helyben ülni, hát nem az igazi. 30 óra nem alvás után megérkeztem. Mindenre számítottam, de ami itt van, arra nem. Felhőkarcolók, bevásárlóközpontok, luxusautók, csillogás, kedves, mosolygós emberek tömege. Ha az ember elmegy Párizsba és összetolja a bevásárló központokat egy helyre, meg kell szorozni százzal és még nem érte el, ami itt van.

Egyetlen Demszky rudat nem látni a parkoló autók mellett a járdán, mégis tudnak parkolni az autók, s a gyalogosoknak is maradt elég helyük. Az is igaz, hogy nincs annyi munkája a karosszéria lakatosoknak.

Képzeljék el, a rendőrnek van egy világító botja. Egyszerűen azért, hogy messziről lehessen látni, mit mutogatnak. Merre kell menni. Segítenek az embereknek. Nálunk, ha ilyen világító botjuk lenne, hogyan tudnának elbújni a fa mögé és onnan kiugrani, ha valakit valamin rajta kell kapni? Fontos az inkognitó!

- Bújjunk el! Figyeljük a nyavalyást! Az sem baj, ha összetöri magát, majd megtanulja. A végén úgy is megbüntetjük. A bevétel a lényeg, nem az életben maradás.

Sajnos, az árak hasonlóak, mint otthon. De a fizetésük, hát az egy kicsit jobb. Sűrűbben élnek, mint mi, mégsincs az utcán tülekedés, tolakodás, koldusok százai. Több autó van, mint nálunk, mégsem érnek egymásba a parkoló őrök, mint otthon. Ki kellene jönni ide egy kicsit tanulni! Nincs szemét az utcán, nincs graffiti a falakon. Az emberek mosolyognak, kedvesek.

Rájöttem, miért. Pár nap múlva megírom.

| 2009. 10. 02. |

Levegőkazán, ami hűt, fűt és meleg vizet készít

Nem kell gáz, nem robban, biztonságos, üzembiztos, olcsóbban működik, mint a gázkazán vagy a hagyományos klíma berendezés!

November közepétől lehet rendelni a tényleg világújdonságnak nevezhető német gyártmányú AlphainnoTec reverzibilis levegőkazánt. (Ennek már utána néztem, tényleg profi berendezés.)

A levegőkazán minden eddigi berendezésnél jobb hatásfokkal működik. Fűt, hűt, meleg vizet készít, geotarifával olcsóbban működik, mint a hagyományos fűtési, hűtési (klíma) berendezések.

Jól olvassák:

Levegőkazán, ami FŰT, HŰT, MELEGVIZET KÉSZÍT geotarifával 50 %-al olcsóbban, mint bármi más hagyományos fűtő-hűtő berendezés. Nem kell hozzá gáz, kémény, nem robban, biztonságos, nem kell a kertet széttúrni, hatalmas lyukakat fúrni, nem szennyezzük a környezetünket (ennek is utána jártam, az elmúlt két évben több tesztberendezést is meglátogattam, a tulajdonosok mindenhol az egekig magasztalták a berendezést).

A német AlphainnoTec gyár több mint két évig tesztelte a fűtő, hűtő levegőkazánokat. Több tíz tesztberendezés kiállta a próbát szélsőséges viszonyok között is. Ezért döntött úgy a gyár, hogy 2009 november elejétől, megkezdi a Szuper energiatakarékos reverzibilis levegőkazánok sorozatgyártását.

November közepétől lehet rendelni az új generációs fűtő-hűtő, reverzibilis fűtő-hűtő levegőkazánt.

| 2009. 10. 01. |

Jó tanácsok hőszivattyú vásárlás előtt - 4. tanács

Ne higgyenek a világszabadalmakban, még akkor sem, ha rádióban, TV-ben hallanak róla. Egy párszor beleestem a csapdába én is.

Megbízott engem Szücs Imre a Budapest, II. kerület Gomba utcában több mint 16 éve egy napenergiás ház tervezésével. (Akkor még ez csodaszámba ment, ma már mindenkinek természetes (lásd a tulajdonossal készült riportfilmet):

- András, azt csinálsz, amit akarsz, de profi legyen!- szólt a szigorú utasítás.

Előre adott pénzt anyagokra, többek között a napkollektorokra. Kimentem Frankfurtba az épületgépészeti világkiállításra, hogy ott kiválasszam és megvásároljam Imre számára a német TV-ben hetek óta hirdetett és dicsért görög napkollektort.

Meseszép stand, napkollektorok. Szimpatikus „Háry János” a standon. Bedőltem, megvettem.

Eltelt egy hét, két hét, egy hónap, két hónap, de a kollektorok csak nem akartak megérkezni.

- András, mi van már a kollektoraimmal - kérdezte Imre türelmetlenül.
- Kifizettem a görögnek, azt ígérte, pár napon belül küldi.
- Ha nem akarod, hogy agyoncsapjalak - mondta Imre három hónap után - menj a dolog után.

Abban az időben nem lehetett csak úgy elmenni Görögországba.

Nagyon nehéz volt összeszedni egy kis valutát az utazáshoz.

Mégis menni kellett.

Nincs más hátra, fényképész, útlevél, megjött, mehetek.

Kis valuta elhasználva,
mehetek Görögországba,
napkollektor gyártó vadászatára.

Be a csőbe, felszáll a levegőbe, leszállást megkezdjük, nagy zökkenés, gurulás, megjöttünk.

- Üdvözöljük önöket Athénban, érezzék jól magukat.

Rozzant ezer éves taxik. Sok-sok 123-as Mercedes. Odaadom a csillogó, villogó névjegyet, itt a cím, vigyen oda. Mondanom sem kell, mivel napkollektor gyártóról volt szó, napsugarakkal még a névjegye is be volt aranyozva. Görög taxisok, legalább annyira csibészek, mint bárhol máshol a világban, becsapott ez is.

Megérkeztünk. Egy garázs előtt álltunk. Körbejártuk a háztömböt, hol a gyár? Gyár nincs, csak egy garázs, barátunk ott gányolta az évszázad legótvarosabb kollektorait. Nincs olyan hajszálam, ami ne állt volna égnek. Épp jött a tróger. Neki estem.

Hol a pénzem, mi van a napkollektorokkal? – ordítottam, miközben a fejét majdnem a falba vertem. Nem sok kellett, hogy kinyomjam ártatlanul kidüllesztett szemét.

Kis csenevész szarjankó! Megijedt, mert látta, mindenre elszántam magam.

A pénzt visszaszereztem, de napkollektor még nem volt sehol. Később szereztem napkollektorokat is Israelben, de az egy másik hosszú történet. (Azt majd megírom később.)

Lényeg az, hogy ne higgy a TV-nek, a rádiónak, a szép standnak. Mert ezek a modern digitális mézes madzagok. Sajnos riporterek, hírszerkesztők az újdonság hajhászása mellett, a laikus teljes biztonságával szélhámosokat karolva fel, hirdetik a nem létező dolgokat.

Járj utána, ne légy rest, menj el az irodájába, gyárába és győződj meg arról, igazat mondanak-e.

Itt van a következő eset. Egy szélhámos napok, hetek óta hirdet rádióban, TV-ben egy energiacsoda világszabadalmat. Riportok készülnek vele, csodaszámba megy, hülyíti az egész országot. Sajnos a média ebben tökéletes partner. Nem ártana, ha ők is egy kicsit jobban felkészülve készítenének egy-egy félrevezető riportot. Pontosabbat nem mondhatok és nem is mondok róla, mert a „feltaláló” életveszélyesen megfenyegetett, ha jár a szám, kitöri a nyakam. Ugyanis a görög eset óta megfogadtam, mindennek, mielőtt a pénzem odaadom, utánajárok. Tegyék önök is ezt!

Még mindig jobb a zsebemben pénzzel mindennek utána járni,
mint kiürített zsebbel a szélhámosokat hajhászni!

Most egy darabig, ha tudok, nagyon messziről írok. Jövő héten utazom Taiwanra, az ázsiai alternatív energia világkiállításra, körülnézek az ázsiai piacon, tényleg olyan „gagyit” gyártanak ezek a kínaiak?

Van egy olyan érzésem, hogy nem. Inkább a magyar kereskedőkkel van a baj, akik odamennek, felvásárolják a gagyit és sokszoros haszonnal adják el nekünk, mintha az profi termék lenne.

FONTOS!

Hőszivattyút csak olyan gyárból szabad vásárolni, ami 1000 km-en belül van. Lehetőleg német gyárból, mert az a TUTI. Ezt ne felejtsék el, mert egészen biztos, hogy ha elromlik, az mínusz húsz fokban, karácsony és szilveszter között történik. Akkor minimum 3 nap alatt itthon kell lennie az alkatrésznek, hogy szét ne fagyjon a ház. Napkollektor, szélkerék és egyéb energia csoda jöhet messzebbről is, de ott is csak a minőséget válasszák!

Szóval figyeljenek oda, ne higgyenek Tv-nek, rádiónak, felkészületlen újságíróknak, járjanak mindennek utána. Menjenek el, nézzék meg irodáját, gyárát. Még az sem árt meg, ha referenciamunkáiból is megnéznek párat.

| 2009. 09. 25. |

A jövő faluja épül Miskolc és Kazincbarcika között

Kazincbarcikától nem messze van egy kis falu. Neve nincs világ vége. Egy holland család költözött ide. Két pici gyerekük már Magyarországon fog iskolába járni.

Michel, a holland házaspár férfi tagja, írt nekem egy levelet e-mailen:

- Hello András, akarok egy geotermikus falut építeni, ahol csak gyógynövényt ültetünk, jógázni tanulunk, gyógynövényekből gyógyszereket készítünk, s tanítjuk az embereket, hogyan kell túlélni a jelent - írta Michel tört angolsággal.

Ez már döfi, ez kell nekem. Elég flúgos a pali, ilyennel lehet építeni a jövőt - gondoltam magamban, s nagy szerényen válaszoltam: - yes, yes.

Két nap múlva már ott voltam a helyszínen. Meseszép hegyek, egyszerű emberek, ültetvények, gyógynövények, aranyos holland család. Virágzó falucska, ahol senkit nem érdekel a politika. (Építeni akarnak nem rombolni.) Egyszerűen csak élnek és építenek. Boldogok!

Michel büszkén vezetett körbe a kis falun, ahol építi a jövőt. Közben elmondta, hogy bejárta az egész világot, Mexikót, Amerikát, Ausztráliát, Skóciát. Sehol olyan szép érintetlen tájat nem látott, mint Magyarországon. Itt akar letelepedni, itt akarja megépíteni a jövő falucskáját.

- Hát igen, ehhez értünk. Érintetlen. Nem nyúlunk semmihez. Lehet, hogy így a legjobb, mert legalább amihez nem nyúlunk, azt nem rontjuk el.
- Ott lesz egy kis tó, ott lesznek a gyógynövények. Itt a jóga ház, itt van az oktatóterem, ahol tanítjuk az embereket: melyik gyógynövény mire jó, mit kell vele csinálni ahhoz, hogy az gyógyítson – mondta, mondta és szép lassan én is repültem, álmodoztam már én is.
- András nekem tudod mi a fontos? – kérdezte a kékszemű szőke Michel, miközben felém fordult.
- Áruld el.
- Nem akarok mást, csak alternatív energiát a faluban. Napkollektor, napelem, alternatív energia és semmi más. „Szuper energiatakarékos házat akarok, szuper energiatakarékos épületgépész berendezésekkel”. Meg tudod csinálni?
- Húúúúúúú, ez a nekem való feladat! Hát persze, mikor kezdjük?

Michel megbízott, már lassan fél éve tart a munka. Lépésről lépésre oldjuk meg a feladatokat, sok beszélgetés, sok egyeztetés, de a falucska épül, ahol nem sok gázt fogunk elégetni. A sok jó tanács között írok majd mindig arról is, hol tartunk a jövő falujával.

| 2009. 09. 23. |

Mi az a COP?

A COP egy mérőszám (Coefficient of Performance), amely a hűtő és a fűtő rendszerek energiahatékonysági mutatója. Klímaberendezések esetében a hőszivattyús (azaz fűtő funkcióval is rendelkező) berendezések kapcsán, „fűtési jósági fok”-nak is hívjuk. Értéke a leadott fűtőteljesítmény (adott környezeti hőmérsékleten) és az ehhez felvett elektromos teljesítmény hányadosa. Innen a mértékegysége (W/W). Minél magasabb ez az érték, annál jobb hatásfokú, tehát adott fűtési feladat ellátásához kevesebb áramot felhasználó, így energiatakarékosabb a berendezésünk.

A Nyugat-Európában piacvezető AlphainnoTec hőszivattyúk esetében ez az érték:

Levegős hőszivattyú COP-je: 3,2-4,1
Szondás hőszivattyú COP-je: 4,7
Vizes hőszivattyú COP-je: 5,7

Ez mit jelent?

Ha a hőszivattyú 1.-Ft-ért áramot fogyaszt, pl. a levegős hőszivattyúnál 3.-Ft-nyi energiát von el a környezet levegőjéből.

Mivel elektromos berendezésről van szó, közel 100 % hatásfokkal dolgozik. Tehát visszakapom a működéséhez szükséges áramot is a hőszivattyú kimeneténél, s azt is fel tudom használni fűtésre.

Vagyis a befektetett 1.- Ft-ot és a környezetből elvont 3.- Ft energiát is nekem adja. (Ekkor az AlphainnoTec levegőkazán COP-je (4/1=4)

Ha ez 4, akkor a rendszer COP-je: 4 (vagyis befektetett 1+környezetből elvont 3 = 4)

| 2009. 09. 23. |

Jó tanácsok hőszivattyú vásárlás előtt - 3. tanács

Sok esetben a forgalmazó fele akkora hőszivattyút ajánl, mint amire szükség van, csak azért, hogy az eladási ár alacsonyabb legyen. Természetesen az ilyen módszerekhez folyamodó eladó nyugodt, mert a vevő nem vesz észre semmit, az épületben meleg lesz és a melegvíz sem fogy ki szinte soha.

Hol a csapda?

Minden hőszivattyúban be van építve egy úgynevezett biztonsági tartalék fűtőpatron, aminek lehetőleg csak akkor szabad bekapcsolnia, ha elromlik a hőszivattyú. Éppen ezért hívják tartalék fűtőpatronnak. Ez ugyanis teljes áron (COP= 1.0) fűti az épületet nem negyed-, ill. ötödáron, mint a hőszivattyúk. (COP nem más, mint a jósági fok, ami azt jelenti, hogy a hőszivattyúk vagy levegőkazánok 1.- Ft áram felhasználásából hány forint fűtési energiát állítanak elő. A jó hőszivattyúk általában 1.- Ft elektromos árammal a környezetből min. 4.- Ft-ot „lopnak el”, s nekem így 5.- Ft-nyi fűtési energiát biztosítanak. Az elektromos fűtőpatron viszont 1.-Ft áramból csak 1.- Ft fűtési energiát állít elő, ezért lesz a villanyszámla ezeknél a félteljesítményű hőszivattyúknál hihetetlenül magas.

Az eladó nyer, mivel tőle veszik meg a hőszivattyús berendezést. (Sajnos, sokszor a vevő nem tud mást, csak az árat látja és megveszi az „olcsót”, ami hosszú távon a legdrágább.) Mire kiderül, hogy a hőszivattyú nem igazán hőszivattyú üzemmódban üzemel, hiszen fele akkora a teljesítménye, mint ami kéne, az eladó hetedhét határon is túl van. Ott marad nekünk a gazdaságtalanul, méregdrágán működő, hőszivattyú helyett elektromos fűtőpatronnak nevezhető készülék.

Vigyázat! Sok esetben folyadékhűtőt adnak el hőszivattyú helyett. (Lásd a következő jó tanácsot.)

| 2009. 09. 08. |

Jó tanácsok hőszivattyú vásárlás előtt - 2. tanács

A hőszivattyú veszélyes üzemmód! Vásárláskor nem az árra, hanem a hosszú távú biztonságra kell törekednünk!

Ne felejtsük el, hőszivattyúnk biztosítja mínusz 15 fokban lakásunk fűtését, melegvíz ellátását. Nem engedhető meg, hogy a berendezés akár egy-két órára is leálljon, mert szétfagyhat a házunk. Több kárt okozhat nekünk, mint a hőszivattyú árának többszöröse. Fontos tehát, hogy a forgalmazó biztosítsa nekünk a készenléti ügyeletet, szervizt, pótalkatrészeket, tudást, (amivel azonnal segítségünkre lehet, ha arra szükség van).

Lehetőleg európai gyártót válasszunk, mert ha cserélni, javítani kell az elromlott alkatrészt, még a nagy baj beállta előtt megérkezik. Pontosabban úgy fogalmaznám meg: nem árt, ha a gyár 1000 km-en belül van, mert azt autóval egy nap alatt meg lehet tenni.

< előző oldalak: | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | következő >