2010. október 25.
100 évvel Európa előtt
|
A taipei repülőtér |
Most 16 óra és 50 percet utaztunk. Próbálják ki egyszer Önök is. Üljenek le egy kis szobába egy kis székre. Néha álljanak fel, s menjenek el WC-re, aztán nyomás vissza a kis székre. Néha rázzák jól meg a széket. Akkor vihar van. Hát valahogy ilyen ülni egy Japánba vagy Taiwanra utazó repülőgépen.
Receptem, ha leszállás után egymásra találunk, elmegyünk együtt a szállodába. Teljesen mindegy, hány óra van, lefekszünk, s alszunk amíg az ottani idő szerint nem lesz reggel. Ha már végre kisüt a nap, irány a reggeli. Utána derül ki minden, hol vagyunk, jól vagyunk, meg egyebek. Reggeli után felmegyek a szobába, megsimogatom. Szeretem, ha végre mellettem van.
- Ébresztő, hasadra süt a nap.
Bekapcsolom a TV-t. Nem mintha értenék egy szót is belőle. Most épp kínaiul megy egy riport arról, hogy szakadékba esett egy busz, s az embereket helikopterrel mentik ki belőle. Itt is szeretik riogatni az embereket, mint nálunk. Kérdés, ki tanulta a másiktól, ők tőlünk vagy mi tőlük.
Kint süt a nap. Látom az interneten, hogy otthon már csak 9 fok van. Gyanútlanul kimegyek az erkélyre. Uhh. Megüt a 36 fokos kánikula. Vissza a szobába. Látom, hogy Ő még alszik. Nem foglalkozom vele.
Odamegyek hozzá. Még hagyom egy kicsit szundikálni, biztosan ő is nagyon fáradt.
Felöltözöm. Lemegyek reggelizni. Gyönyörű a szálloda, a pincérek, a reggeli. Még a szobalány is tetszik. Nagyon szeretem az ázsiai embereket. Kedvesek, udvariasak, megbízhatóak. Csak jót tudok mondani róluk. Évek óta járok Ázsiába, Koreába, Kínába. Japánba először a tokyoi egyetemre 20 éve hívtak meg.
Sokan mondják:
- Mit keresel te állandóan Távol-keleten? Folyton arról beszélsz, hőszivattyút nem szabad távol-keletről hozni! Akkor mit csinálsz ott?
- Igen! Hőszivattyút nem szabad Távol-keletről hozni, mert ha elromlik, mire beér a szükséges alkatrész, szétfagy a ház. Viszont minden olyat szabad itt vásárolni, aminél nem nagy probléma, ha két hónapig nem működik. Pl. ha egy áramot termelő napelem több hónapig nem működik, vagy egy szélkerék csapágya elromlik, minden nagyobb baj nélkül kivárjuk, míg a pótalkatrész megérkezik.
Most nagyon szép feladat megoldása miatt jöttem ide. Az előző bejegyzésben írtam a lakóhajókról, amiket külföldi megrendelésre Csikós Misivel tervezünk. Lényeg, hogy a hajó termeljen meg minden áramot, ami a működéséhez, fűtéséhez, hűtéséhez szükséges. Ablaküvegbe integrált napelemekre van szükségem a rendszer tökéletes működéséhez. Ez egy olyan ablak, amin ugyanúgy lehet kilátni, mint egy rendes üvegen, de ugyanakkor áramot is termel. Több céggel jöttem tárgyalni ez ügyben. Vajon miért csak ők tudnak ilyeneket kitalálni és csinálni?
Na, most már felébresztem a kis kedvencem. Odamegyek hozzá:
- Vége az alvásnak, kisasszony!
Mindent kinyitok és kikapcsolok rajta. Végre kitárulkozik nekem, s mindent látok benne, amire vágyom.
Drága kis kerekes bőröndöm, 25 éve velem van mindenhol. Megtalálom benne a ruhám, számítógépem és mindazt, amit belecsomagoltam otthon.
Most már öltözöm, irány a város. Gondosan megfigyelek mindent. Mit lehetne hazavinni? Mivel lehetne kereskedni? Mivel lehetne egy kis pénzt keresni, hogy utána adóba befizethessem a haszon nagy részét szeretett kormányunknak, akik azt majd biztosan jó helyre teszik.
Cserébe megtehetnének ők is annyit, hogy legalább egyszer leülnének egy kis székre, s csak 16 óra 50 perc után állnának fel (oda-vissza) kétszer.
Kategóriák: Utazások